skip to main | skip to sidebar

Magamról...

Fotóm
Zsófi
"Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon."
Teljes profil megtekintése

Másik én

Másik én

Blogarchivum

  • ► 2011 (1)
    • ► március (1)
      • A decemberi tűz
  • ▼ 2010 (44)
    • ► december (1)
      • Úgy értettem, három hónapos. Mármint Dávid. Mindeg...
    • ► november (3)
      • Novemberben hárman ünnepeltünk
      • Megint szülinapom van!
      • ez itt a 100.
    • ► október (2)
      • Na persze miután leírtam, hogy 'egyre jobb', minde...
      • Egyre jobb :)
    • ► szeptember (9)
      • A mai ordítós este után már elővettem a Suttogót. ...
      • Ilyen napot...
      • mosoly
      • 1 hónapos Dávid
      • Robi ma megint mondott egyet. Kicipzároztam a mele...
      • Robiduma
      • Végre itthon
      • A pécsi gyermekklinikán
      • Dávid kórházban, én itthon
    • ▼ augusztus (9)
      • A gyermekágyon
      • Az akutban
      • Megszületett!
      • 40. hét
      • Találkoztam ma a piacon egy ismerőssel, aki megkér...
      • Megvan a hasviszketés oka. És nem a feszülés az. A...
      • Gyöngyike
      • Ma kiderült, hogy majdnem egyformára vágattuk a ha...
      • Robi szobatiszta lett!
    • ► július (2)
      • 36.
      • 35. hét
    • ► június (1)
      • Megint eltelt egy hónap. És még kettőnek kell elte...
    • ► május (4)
      • Bali és Robi elmentek bringázni, én meg porszívózt...
      • Na, a védőnői mérések alapján 4 hét alatt 7 centit...
      • Két éves a nagyfiú
      • művész palánta
    • ► április (3)
      • Mindenkit - a családban - nagyon érdekel ez az aka...
      • Kisöcsi
      • Ákákíííí
    • ► március (3)
      • Olyan fura...
      • Két hete vasárnap estefelé sétáltunk egyet, hideg ...
      • Robi meglepett
    • ► február (5)
      • Varrtam
      • Robi jól van
      • Picúr 15. hete
      • Robi beteg
      • Itt a második harmad!
    • ► január (2)
      • Babautalvány nagyszülőknek
      • Új év
  • ► 2009 (57)
    • ► december (11)
      • 2009-ben utoljára
      • Vikusz és Szofi
      • Kistesó
      • Kiskarácsony, nagykarácsony :)
      • Már csak egy nap
    • ► november (9)
    • ► október (4)
    • ► szeptember (10)
    • ► augusztus (17)
    • ► július (6)

Rendszeres olvasók


zsófiblog

Megszületett!

2010. augusztus 27., péntek

 
Augusztus 18-án végre megszületett Dávid.

Reggel kicsit elaludtunk, úgyhogy majdnem 9 óra volt, mire eljutottam zuhanyozni. Addig nem is volt semmi előjel, csak a kádban láttam, hogy egy vékony, rózsaszín patakocska tekereg a lábamon lefelé. Na, gondoltam, akkor elindult.

 
9.30-ra volt NST időpontom, utána felhívtam a dokit. Persze szivárgó-folyó magzatvízzel befektetik az embert. Később kiderült, hogy valószínűleg nem is a magzatvíz volt, mert a burok ép volt. De az is lehet, hogy feljebb volt a repedés. Mindenesetre utána már nem folyt semmi.
Fent a szülőszobán előkészítettek, és mivel máshol nem volt hely, az alternatív szülőszobába fektettek. Megint rámkötötték az NST gépet, akkor már kezdtek látszani a fájások. Ez olyan 11 körül lehetett.
Aztán jött a Varga is, megvizsgált, akkor azt mondta, hogy másnap reggel befejezzük, ha addig nem történik semmi. Kicsit később visszajött, megnézte az Nst-t, akkor azt mondta, hogy este. Aztán megint kicsit később már délután 3 lett belőle. Én meg nem ellenkeztem. Mert hogy az a fajta vagyok, akinek nem tágul rendesen a méhszája...
Kettőkor folytatták az előkészítést. A szülésznők most kimondottan jó fejek voltak, nem úgy, mint Robinál.
Fél háromra Bali is bejöhetett, addigra a fájások is erősödtek kicsit, de még nem voltak vészesek.
Három előtt megjött a doki is, negyed négy körül pedig felgurítottak a műtőbe.
Megkaptam az érzéstelenítőt, pár perc múlva már le is zsibbadtam. A dokik nekiláttak a munkának. Volt ám olló nyisszogás, meg húzás-vonás... 15.41-kor pedig kiemelték Dávidot. Egyből felmutatták a kis magzatmáztól és víztől csillogó lilás testét. Akkor nyugtáztam is, hogy ez barna gyerek lesz. Ez volt az első megfigyelés.


Aztán elvitték letörölgetni, bebugyolálni. Az egyik műtősfiú meg fényképezett közben. Utána visszahozták kicsit, megsimizhettem, sőt, még puszit is adhattam neki. Édes volt. Utána apával fényképezkedett.



Aztán később mesélték, hogy az első lélegzetvételnél valamit elrontott, mert az első felsírás után nem vett levegőt. Egyből kapott egy kis plusz oxigént, úgyhogy rendben volt a dolog.

Engem még egy darabig rakosgattak össze, meg kaptam egy szép varratot, aztán átmentünk az akut szobába.

Bejegyezte: Zsófi dátum: 23:45  

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Blog Design by Gisele Jaquenod