Jó volt végre itthon. Robi is nagyon örült, dumált, viháncolt sokat.
Próbáltam pihenni - sikerült is, mindenki sokat segített. Robi is megértette, hogy nem nagyon tudok játszani vele, amíg feküdtem az ágyban, ő itt játszott mellettem.
A napirend elég egyszerű volt. Hajnalban fejés, reggel fejés, 9-ig tejet bevinni a kórházba. Általában 10 körül értünk be Dávidhoz.
Kedden 50-60 g-okat evett már. Akkor úgy volt, hogy hétvégére hazaadják.
Szerdán délelőtt az egyik ápolónő jól lelombozott, hogy Dávid feneke nagyon sebes, így valószínűleg nem jöhet haza. Itthon már dühöngtem, hogy miért nem teszik tisztába gyakrabban, ha látják hogy pirosodik a feneke. Akkor már úgy voltam, hogy ha nem adják haza, akkor beköltözök hozzá, Robival meg megdumálom valahogy a dolgot.
A délutáni látogatáskor megvárt a doktornő, jött a rossz hír.
Dávid végbélnyílása nincs a helyén. Tulajdonképpen ami van neki, az sem az. Vinni kell Pécsre.
Csütörtökön csináltak egy kontrasztanyagos röntgent, akkor kiderült, hogy a végbélnyílás helye és a végbél vége között van 4 cm. Szerencsére megvan a kivezetés, egy sipoly, amin kijön a cucc. Igazából nekünk ez úgy néz ki, mintha minden rendben lenne, tutira nem vettük volna észre itthon.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése