Na, csütörtökön kora este le is vitték Pécsre. Pénteken délelőtt mentünk utána, vittem a nagy táskámat is, hátha ott tudok maradni vele.
Ahogy odaértünk, tudtunk beszélni az orvossal. Akkor azt mondta, hogy nem lehet jól tágítani, műteni kell. Azt viszont még nem tudja hogy mikor, kell még pár vizsgálat. Talán kedden többet tud mondani.
Indulás előtt még behívott az osztályra, pont kajaidő volt, úgyhogy megetethettem. Egy héttel és két nappal a születése után megszoptathattam a fiamat. Drágaságom nagyon ügyes volt én meg boldog.
Jött a hétvége, mentünk minden nap a 11-es etetésre. Jól el is fáradtam, egy ilyen túra 3 órás volt, 1-re értünk haza. Akkor ebéd, aztán fejés, utána lehetett lepihenni.
Hétfőn apának Lengyelországba kellett menni apósom helyett, mert őt kedden műtötték achilles-ín szakadással. Így anyuval meg Robival hármasban mentünk Pécsre. Ott a doki megkérdezte, hogy mit csinálok kedden. Viccelődött, meg húzta az idegeimet, de végül kibökte, hogy kedden hazavihetjük Dávidot. Majdnem a nyakába ugrottam. :)
Bent az osztályon etetés előtt még jött a sebész, aki műteni fogja, megmutatta, hogy kell itthon minden nap tágítani szegénykémnek a popsiját. Féltem tőle, de nem is volt olyan vészes. Persze Dávid ordított, még vérzett is szegény, de a doki megnyugtatott, hogy ennyire már nem fog vérezni itthon. Ordítani fog, de muszáj megcsinálni.
Kedden már én csináltam a sebész felügyelete mellett. Utána kaja, pár aláírás, és már jöttünk is haza.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése