Végre itthon

Szóval augusztus 31-én, kedden végre hazakerült a kisebbikem.
Boldogság. :)
Most szokjuk egymást, egész jól megy. Nem könnyű a két fiúval, de nem nehezebb, mint mikor Robi volt ekkora.
Robi is odavan érte. Simogatja, puszilgatja, mesél, meg énekel neki. Kicsit féltékeny is, de azt is aranyosan csinálja, kéri, hogy fogjam a kezét, mikor öcsivel van dolgom.
Dávid ébredezik az éjszakai első kajáláshoz... :)