Nincs ám olyan nagy vész... :)
Még gyakorolni kell, kiismerni egymást. Mondjuk Dávidot nem könnyű. Kiismerni.
Sokáig például el nem tudtam képzelni, hogy az én fiaim bármelyike azért fog balhézni, hogy tegyem le. Robit nem zavarta sem a fény, sem a zaj. Dávidot igen. Már ha fáradt, mert nem mindig, van, hogy az ölemben alszik el. Szóval nincs bevált recept az altatásra. Jó, hát még 8 hetes sincs, majd alakul.
Aztán a tejjel is bajok lesznek. Szopizni nem akar a drága. Nem hajlandó. Úgyhogy fejek, búg a mellszívó, a srácok meg elalszanak a hangjára.
Sajnos a nagyszoba sincs még kész, jönnek-mennek a szakemberek. Talán jövő hét közepére elkészül. Ma már festettek a festők, nagyon jó színe van a falnak.
És Bali megcsinálta a gépem, most mindig van netem! :)
Egyre jobb :)
2010. október 12., kedd
Bejegyezte: Zsófi dátum: 23:58
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése