Novemberben hárman ünnepeltünk

Ugyebár szülinap. Aztán Robesz 30 hónapos, azaz két és fél éves lett. Dávid pedig 3.

És lusta vagyok. Naponta többször megfogalmazom a posztot, aztán meg nem írok este. Mert az esti fejés után már nincs kedvem.

Nnna, szóval a két és fél éves. Okoooos. Rém okos. És cigizik. Hol ceruzával, hol kertben felszedett kis botocskával, ezzel azzal. Azt mondja, tőlem látta. Akkor jól megjegyezte a dolgot, mert már elég régen láthatott cigizni.

A kicsi meg nézegeti a kezét, gyömöszöli a szájába. Dumál is sokat, a fejét is már egyre szebben tartja. Csak hason fekvéskor a popsiját is emeli, ami nem jó.
Amúgy 5,4 kg, nemtom hány centi, de a 62-es cuccokat kitölti.
Leginkább tápot eszik, mert a napi kétszeri fejés - max. három, de az ritka - eredménye egy adag tej. Szomorú. De nem sápitozok, attól nem lesz jobb...
A kiskönyvét meg elhagytuk Pécsen, a Gyermekklinikán. Utánatelefonáltam, de nem találták meg. December végén megyünk a műtétre, addig talán előkerül.
Ja, azt is írom, hogy beköltöztünk a nagyszobába, Robival a kanapén alszunk, és az éjszakai kaja után már Dávid is ott alszik velünk. Apa szegény egyedül a hálószobában, a kényelmes nagyágyban. Irigy-irigy. Na jó, csak egy kicsit, mert jó a srácokkal, csak jó lenne aludni, meg a kanapé sem olyan kényelmes...