zsófiblog

A decemberi tűz

2011-03-26T13:12:00.000+01:00

Az úgy volt, hogy december 7-től volt egy három napos wellness-utalványunk Herceghalomra, az Abacus Hotelbe. Anyósomék éppen Lengyelországban voltak, aznap éjjel jöttek haza.
Már szinte teljesen menetkészek voltunk, minden összepakolva, csak Balázst vártuk, mert bement a lámpaboltba vizeskannáért. Valamiért azt gondoltam, hogy nem lesz elég a 10 literes kanna, vigyük még el az 5 literest is.
Sz. Eszti barátnőm is éppen itt volt, beugrott elbúcsúzni, mert másnap indult Balira (nem az én Balimra...) dolgozni.
Balázs bement anyósék mosókonyhájába megtölteni a kannánkat tisztított vízzel. Ahogy nyitotta az ajtót, dőlt ki a füst... Rohant fel a padlásra, mert egyből tudta, hogy a kéményünkkel lehet a baj - előző este jól bedurrantott a kandallóba.
Mikor felért, az egyik tetőgerenda már lángolt. Nem volt nagy láng, úgy 10 cm magas, de pár centivel feljebb kötegekben a régi újságok. Na, ha azt eléri, már nem sokat tudunk csinálni. Gyorsan vittünk fel vizet locsolókannákban, meg a slagot is felvittük, a tűz kialudt. De mikor Balázs elkezdte szétbontani az új kémény burkolatát, akkor látta, hogy minden izzik, parázslik. Úgyhogy hívta a tűzoltókat.
Ők jöttek, bontottak, oltottak, anyósék nappalijának a plafonján nagy lyuk, ott folyt le a kormos-törmelékes víz.
Amúgy jó fejek voltak a tűzoltók, mert a bútorokat eltologatták, a képeket leszedték a falról.
Délelőtt 10-től délután 1-ig itt voltak, két autóval. Robi nagyon élvezte.

Robi és a tűzoltóautó

munkában a hős csapat

Beszélgettünk a tűzoltókkal, hogy mekkora bazinagy szerencse, hogy nem indultunk el, mert mire hazaértek volna, már porig égett volna a ház. Erre a mi hőseink elejtettek egy mondatot, miszerint az a szerencse, hogy nem éjjel történt, mert nem biztos, hogy időben felébredünk rá...

Miután elmentek, még vagy két órán át takarítottuk a nagyszobát a szomszédban, mert a szoba felében állt a víz. Balázs, utasítás szerint, időnként a padlásról megnézte, hogy szépen hűl-e a plafon, és mikor márt teljesen kihűlt, és a takarítással is készen voltunk, lassan elindultunk a wellness-hétköznapokra. Este 8-ra, hulla fáradtan értünk oda. Mellesleg ott sem nagyon tudtunk pihenni...

Ja, és az öt literes kanna, ami miatt kiderült hogy tűz van, lent maradt az autóban, nem volt rá szükség...

2010-12-20T01:17:00.000+01:00

Úgy értettem, három hónapos. Mármint Dávid. Mindegy...

Majdnem egy hónap...
Sokminden, főleg betegség. Jól megfáztunk a két fiúval. Aztán meggyógyultunk sorban, és kb egy orrfolyás nélküli hét után megint. Én most nem, csak a srácok. :( Nem tudom mi lesz, egy hét múlva műtét. Majd felhívom a dokit.

Volt egy nagy sztorink, egy tűzoltós. Majd elmesélem. Most nem, késő van.
Amúgyis bazifáradt vagyok...

Novemberben hárman ünnepeltünk

2010-11-24T22:59:00.001+01:00

Ugyebár szülinap. Aztán Robesz 30 hónapos, azaz két és fél éves lett. Dávid pedig 3.

És lusta vagyok. Naponta többször megfogalmazom a posztot, aztán meg nem írok este. Mert az esti fejés után már nincs kedvem.

Nnna, szóval a két és fél éves. Okoooos. Rém okos. És cigizik. Hol ceruzával, hol kertben felszedett kis botocskával, ezzel azzal. Azt mondja, tőlem látta. Akkor jól megjegyezte a dolgot, mert már elég régen láthatott cigizni.

A kicsi meg nézegeti a kezét, gyömöszöli a szájába. Dumál is sokat, a fejét is már egyre szebben tartja. Csak hason fekvéskor a popsiját is emeli, ami nem jó.
Amúgy 5,4 kg, nemtom hány centi, de a 62-es cuccokat kitölti.
Leginkább tápot eszik, mert a napi kétszeri fejés - max. három, de az ritka - eredménye egy adag tej. Szomorú. De nem sápitozok, attól nem lesz jobb...
A kiskönyvét meg elhagytuk Pécsen, a Gyermekklinikán. Utánatelefonáltam, de nem találták meg. December végén megyünk a műtétre, addig talán előkerül.
Ja, azt is írom, hogy beköltöztünk a nagyszobába, Robival a kanapén alszunk, és az éjszakai kaja után már Dávid is ott alszik velünk. Apa szegény egyedül a hálószobában, a kényelmes nagyágyban. Irigy-irigy. Na jó, csak egy kicsit, mert jó a srácokkal, csak jó lenne aludni, meg a kanapé sem olyan kényelmes...

Megint szülinapom van!

2010-11-15T23:49:00.000+01:00

Ez már a 31.!

ez itt a 100.

2010-11-04T22:24:00.000+01:00

Ha már a blogszülinapot szóvá sem tette, akkor most ezt annál inkább.
Boldog 100. posztot!

A többi:
Robi értetlen korszakát éli, most már veszekedés helyett csak nem foglalkozom vele, amikor ilyen - Edótól tanultam az átnézéses technikát, eddig bejött. :)
Amúgy nagyfiú tiszta takony, meg köhög. Láza nincs, nyomjuk a Sinupretet, a Lándzsás utifű szirupot, a c-vitamint és az anyu-féle gyógyteát.

Picúr jól van, már kezdi nézegetni a kezét. Most is egyedül nézelődik a nagyszobában, ami a mi családunkban eddig elképzelhetetlen volt.
Elég balhésak voltak a kajálások, és mióta cumi-fejet cseréltem, már szinte semmi gond. Eddig Aventet használtunk, most MAM-ot. Teljesen más a kialakítása, nekem is szimpatikusabb.
Ha szerencsém van, éjjel 1X kelünk, meg reggel 6 körül, de akkor már nem is alszik vissza. Nap közben sem alszik jól, mindig felébred. :(
És képzeljétek, egyszer azért balhézik, hogy vegyem föl, máskor meg azért, hogy tegyem le. :)

Ja, Robiról még. Van egy 4 éveseknek való képeskönyve, hát azt ma bemutatta nekem. Mindent felsorolt benne, szinte végig tudta, hogy mi micsoda.
És elkezdődött a szerepjáték. Tegnap pl. kakaót akart csinálni az egyik babájának - eddig nem is foglalkozott a babákkal -, lefektette, betakarta, kiment a konyhába és a hűtőből kivette már a tejet. Akkor közbeléptem azzal, hogy majd megcsinálom én a babának.
Ja, és ringatja a babát, meg a mackót, és énekel nekik. :)

2010-10-20T22:50:00.000+02:00

Na persze miután leírtam, hogy 'egyre jobb', minden elromlott pár napra. Amúgy jól vagyunk. Dávid egyre nagyobb, és most már tényleg egyre jobban működünk. :)
A tejjel gondok vannak, de bízom benne, hogy ha végre kész a nagyszoba, még helyre lehet hozni a dolgot. Na mondjuk azzal sincs ám olyan nagy baj, mert még a napi kajálás felét még kiteszi. A többi táp.
Ja, és már nem olyan finnyás a kishapsi. Már nem kell annyiszor újramelegíteni neki a kaját, és olyan is előfordul, hogy egyszerre eszi meg az adagját.
Mert általában megeszi a kaja felét, aztán a maradékot majdnem egy óra múlva.

És kész a kandalló!!! Holnap helyére kerül a svédpadló, és nagyon remélem, hogy hétfőn jönnek a festők.
ÉS AKKOR KÉSZ!!!
Hihetetlen...

Egy ideje minden második mondatom azzal kezdődik, 'ha kész lesz a nagyszoba...'
A legnagyobb tervem az, hogy bekerül a szobabicikli, elkezdek tekerni, meg szépen finoman edzeni. Le a kilókkal! Persze csak finoman, semmi izomláz, semmi gyötrés és főleg semmi fogyókúra. :)

Írok Robiról is. Nagyon okosodik, énekel sokat. Volt Halász Judit koncerten és a Múzeumban is.

Egyre jobb :)

2010-10-12T23:58:00.000+02:00

Nincs ám olyan nagy vész... :)
Még gyakorolni kell, kiismerni egymást. Mondjuk Dávidot nem könnyű. Kiismerni.
Sokáig például el nem tudtam képzelni, hogy az én fiaim bármelyike azért fog balhézni, hogy tegyem le. Robit nem zavarta sem a fény, sem a zaj. Dávidot igen. Már ha fáradt, mert nem mindig, van, hogy az ölemben alszik el. Szóval nincs bevált recept az altatásra. Jó, hát még 8 hetes sincs, majd alakul.
Aztán a tejjel is bajok lesznek. Szopizni nem akar a drága. Nem hajlandó. Úgyhogy fejek, búg a mellszívó, a srácok meg elalszanak a hangjára.
Sajnos a nagyszoba sincs még kész, jönnek-mennek a szakemberek. Talán jövő hét közepére elkészül. Ma már festettek a festők, nagyon jó színe van a falnak.
És Bali megcsinálta a gépem, most mindig van netem! :)

2010-09-27T23:22:00.000+02:00

A mai ordítós este után már elővettem a Suttogót. Remélem helyre tesz bennem pár dolgot.
Kicsit kivagyok.
Itt voltak ma a festők, meg még jönnek is, asszem egész héten jönni-menni fognak. Holnap jön a kandallós Kálmán is, állítólag hétvégére befejezi a munkát. Már nagyon ideje lenne, hogy kész legyen a szoba, iszonyatosan hiányzik. Főleg, ha esik az eső.

Ilyen napot...

2010-09-26T22:08:00.000+02:00

Biztos az időváltozás volt az oka, de a két kölök kicsinált. Azzal kezdődött, hogy délután egyik sem aludt. A kicsinek azért sikerült, de már 5 óra elmúlt, meg hát a nagy pörgött ezerrel, úgyhogy egy perc pihenő sem volt.
Cserébe Dávid 8-kor, Robi 9-kor már durmolt. Remélem jót alszanak mindketten.
Dávidnak tegnap volt érdekes éjszakája. Az esti - asszem 9 órai - vacsi után majdnem hajnali 4 volt, mire megéhezett. Nagyon durva...

És hogy kicsit felvidítsam magam a mai nap után, rendeltem könyveket. Hármat a srácoknak, hármat magamnak. Apának nem, ő nem olvas könyvet. Csak ha üzleti.
A fiúknak lesz két Szutyejev mesekönyvük, és egy Őszi böngészőjük, nekem pedig két Merle könyv és H. Laurie Balekja. Na mintha lenne időm olvasni, de feltételezem, hogy azért ez még változni fog.

Holnap meg jönnek a festők. Holnap után meg Kálmán, a kandallós. Egyszer már csak készen lesz az a fráááánya szoba. Viszont az átjáró ajtó be van falazva!!! :D

mosoly

2010-09-24T22:20:00.000+02:00

Asszem Dávidom ma nyomott egy félmosolyt. Olyan igazit, nem fintorgósat. :)

1 hónapos Dávid

2010-09-23T22:55:00.001+02:00

Jó gyorsan eltelt ez a hónap. Azt hittem, nehezebb lesz, bár egyáltalán nemvolt könnyű.
A fő gond az volt, hogy bár kezdetekben nagyon ügyes volt szopizás terén, itthon már nem ment olyan szépen a dolog. Folyton mérgelődött, balhézott szopizás közben, meg nem is ette ki az egészet, úgyhogy majdnem begyulladtam. Na odáig jutottunk a dologgal, hogy most fejek, és azt kapja üvegből.
A baj az, hogy nincs idő semmire, fejésre is alig. Nem tudom, meddig fog így anyatejen élni a kishapsi...

Egy hónaposan 4420 g, 54 cm. Pécsre 3450 grammal, 47 cm-vel került be. Szóval 4 hét alatt nőtt 7 cm-t, és hízott 970 g-ot. (Születési súlya 3500 g, 53 cm.)
100-130 g-okat eszik, 14-15 órát alszik egy nap. Éjjel egyszer kel enni. Iszonyat finnyás a pelusra, őrült üvöltés van, ha csak 5 percet is el kell töltenie kicsit kakis pelusban.

Elkezdett nőni a szempillája, a haja meg mintha világosodna. Gyönyörű gyerek, feltéve, hogy nem üvölt. Olyankor a szemhéjai felpuffadnak, szinte ijesztő. És tegnap már elkezdett könnyezni. Nem sokat, csak egy-egy cseppet nagyobb sírásnál.
Úgy néz ki, beállt egy kis napirend is. A fél 7-es reggeli után visszaalszik a tízóraiig. Utána ebédig nézelődik, közben kicsiket bóbiskol. 13-14 óra körül ebéd, utána nagy alvás uzsiig, ami 17-18 óra körül esedékes. 20 óra körül esti készülődés, vacsi, alvás, úgy 2- fél 3-ig. Kaja, akkor lustaságból nem viszem a helyére, mert sokára alszik vissza. Aztán reggel lesz. :)

Mint tudjuk, a kétgyerekes létben a logisztika a fogós kérdés. Az esti készülődést megoldottam azzal, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik gyerek fürdik. Délután sétálunk egy hatalmasat, Robi alvásmegvonásban van. Így ő is elalszik este időben, 20.30-kor.
A délelőtt még elég kaotikus, de majd azt is megoldjuk.

2010-09-08T21:42:00.000+02:00

Robi ma megint mondott egyet.
Kicipzároztam a melegítő fölsőmet, erre megkérdezte:
- Anya, meleged van?

Én meg ilyenkor csak nézek, csak másodpercek múlva jut eszembe, hogy válaszolnom kéne, nem csak csodálkozni. :)

Robiduma

2010-09-06T22:38:00.002+02:00

Robi olyanokat mond...

Mikor kórházban voltam, egyik este, mikor anyuéknál aludt, az ágyban odahajolt anyu fölé, és ezt kérdezte:
- Biztos hazajön ana?

Ugyanezt kérdezte tőlem múlt héten, mikor apa Lengyelországba ment, csak az a kérdés apára vonatkozott.

Hét végén így beszélgettünk:
- Addika hó van, ana?
- Otthon.
- Addika mikó jön?
- Majd.
Másnap:
- Addika nem is jött, ana!
- De nem is volt szó róla, hogy ma jön.
- Akkó hívd föl, ana!

Ma megkérdezte a papától, hogy Mi újság?

És teljes biztonsággal használja a Biztos mellett a Képzeld és a Szerintem szavakat.

Végre itthon

2010-09-02T23:26:00.000+02:00

Szóval augusztus 31-én, kedden végre hazakerült a kisebbikem.
Boldogság. :)
Most szokjuk egymást, egész jól megy. Nem könnyű a két fiúval, de nem nehezebb, mint mikor Robi volt ekkora.
Robi is odavan érte. Simogatja, puszilgatja, mesél, meg énekel neki. Kicsit féltékeny is, de azt is aranyosan csinálja, kéri, hogy fogjam a kezét, mikor öcsivel van dolgom.
Dávid ébredezik az éjszakai első kajáláshoz... :)

A pécsi gyermekklinikán

2010-09-02T23:21:00.001+02:00

Na, csütörtökön kora este le is vitték Pécsre. Pénteken délelőtt mentünk utána, vittem a nagy táskámat is, hátha ott tudok maradni vele.
Ahogy odaértünk, tudtunk beszélni az orvossal. Akkor azt mondta, hogy nem lehet jól tágítani, műteni kell. Azt viszont még nem tudja hogy mikor, kell még pár vizsgálat. Talán kedden többet tud mondani.
Indulás előtt még behívott az osztályra, pont kajaidő volt, úgyhogy megetethettem. Egy héttel és két nappal a születése után megszoptathattam a fiamat. Drágaságom nagyon ügyes volt én meg boldog.

Jött a hétvége, mentünk minden nap a 11-es etetésre. Jól el is fáradtam, egy ilyen túra 3 órás volt, 1-re értünk haza. Akkor ebéd, aztán fejés, utána lehetett lepihenni.
Hétfőn apának Lengyelországba kellett menni apósom helyett, mert őt kedden műtötték achilles-ín szakadással. Így anyuval meg Robival hármasban mentünk Pécsre. Ott a doki megkérdezte, hogy mit csinálok kedden. Viccelődött, meg húzta az idegeimet, de végül kibökte, hogy kedden hazavihetjük Dávidot. Majdnem a nyakába ugrottam. :)
Bent az osztályon etetés előtt még jött a sebész, aki műteni fogja, megmutatta, hogy kell itthon minden nap tágítani szegénykémnek a popsiját. Féltem tőle, de nem is volt olyan vészes. Persze Dávid ordított, még vérzett is szegény, de a doki megnyugtatott, hogy ennyire már nem fog vérezni itthon. Ordítani fog, de muszáj megcsinálni.
Kedden már én csináltam a sebész felügyelete mellett. Utána kaja, pár aláírás, és már jöttünk is haza.

Dávid kórházban, én itthon

2010-09-02T23:06:00.001+02:00

Jó volt végre itthon. Robi is nagyon örült, dumált, viháncolt sokat.
Próbáltam pihenni - sikerült is, mindenki sokat segített. Robi is megértette, hogy nem nagyon tudok játszani vele, amíg feküdtem az ágyban, ő itt játszott mellettem.
A napirend elég egyszerű volt. Hajnalban fejés, reggel fejés, 9-ig tejet bevinni a kórházba. Általában 10 körül értünk be Dávidhoz.
Kedden 50-60 g-okat evett már. Akkor úgy volt, hogy hétvégére hazaadják.

Szerdán délelőtt az egyik ápolónő jól lelombozott, hogy Dávid feneke nagyon sebes, így valószínűleg nem jöhet haza. Itthon már dühöngtem, hogy miért nem teszik tisztába gyakrabban, ha látják hogy pirosodik a feneke. Akkor már úgy voltam, hogy ha nem adják haza, akkor beköltözök hozzá, Robival meg megdumálom valahogy a dolgot.
A délutáni látogatáskor megvárt a doktornő, jött a rossz hír.
Dávid végbélnyílása nincs a helyén. Tulajdonképpen ami van neki, az sem az. Vinni kell Pécsre.
Csütörtökön csináltak egy kontrasztanyagos röntgent, akkor kiderült, hogy a végbélnyílás helye és a végbél vége között van 4 cm. Szerencsére megvan a kivezetés, egy sipoly, amin kijön a cucc. Igazából nekünk ez úgy néz ki, mintha minden rendben lenne, tutira nem vettük volna észre itthon.

A gyermekágyon

2010-08-28T21:14:00.001+02:00

Nem sokkal a beköltözés után megint megkaptuk a piciket. Ott mellettem tisztába tették, mert én még nem nagyon tudtam mozgolódni. Szopi helyett megint aludt.

Akkor már nem is vitték vissza az újszülött osztályra, egészen négy óráig. Akkor jött az egyik csecsemős nővér az egyik doktornővel, hogy csinálnak pár vizsgálatot az aluszékonysága miatt.
Fél öt előtt pár perccel visszajöttek, hogy baj van. Alacsony a pulzus- és a légzésszáma. Jön majd a doki a koraszülött osztályról, és valószínűleg átviszik Dávidot.
Bőgve mentem ki a folyosóra apáékhoz. Pár perc múlva kihozott a dokinő egy papírt, hogy írjam alá, mert viszik öcsit.
Visszamentem még az újszülöttre, amíg nem jöttek érte. Aztán jöttek. Betették egy dobozba. Plexi teteje volt. Lyukakkal. Elvitték.
Lent még látták anyuék is.

Persze végigbőgtem az estét.

Másnap délelőtt 10 körül jött a dokim, kiszedte a drént, végre átöltözhettem trikóba meg naciba. Akkor jött Bali, átmentünk a koraosztályra, de pont vége volt a látogatásnak, alig akartak beengedni Dávidhoz.
De beengedtek, igaz, csak ablakon keresztül lehetett most megnézni.
Délután már időben odaértünk, átöltöztem az ottani köpenybe, úgyhogy bemehettem. Ápolónő mutatóujját feltartva, kellő szigorral utasított, hogy ne nyitogassam az inkubátor ajtaját, mert kihűl...

Nagyon rossz volt ott látni az éppen kétnapos picúrt, infúzióval, mindenféle csövekkel - mert hogy monitorozták, de később kiderült, hogy nem jó a gép. Azért használják...

Kb. 10 percig bírhattam, végig bőgtem persze, fájt a hasam, dagadt a lábam. Visszamentünk a szülészetre. Nagyon nehéz volt otthagyni.
Másnap, szombaton délelőtt is látogattunk. Baliék buliztak, úgyhogy délután nem jött. Anyu, dédi, Robi és Eszti pont jöttek haza a dávodi fürdésből, úgyhogy ők bejöttek egy kicsit.
Ez volt a negyedik, a depis nap. Ezért is esett olyan rosszul, hogy Bali nem jött.

Vasárnap már nem volt monitoron Dávid, és már négyen voltak a kórteremben. Akkor még nem tudtam anyatejet átküldeni, mert szombat este, vasárnap hajnalban indult be a tej. De aznap már 30 g tápszert evett, és ébredt két óránként.

Hétfőn reggel vitték át az első üveg tejet, és már 40 g-okat evett belőle.
Én dél körül jöhettem haza.

Az akutban

2010-08-28T00:03:00.002+02:00

Délután, valamikor 4 után kerültem az akutba. Lábam zsibbadt, de nem voltam fáradt, nem is remegtem, nem fáztam, mint Robinál. Úgy este 10 lehetett már, mire kiment az érzéstelenítő a lábamból. Addig is próbáltam mozgatni, mindig egy kicsit többet sikerült.
Dávidot úgy 6 körül hozhatták ki először, meztelenül rám tették - még én is ruhátlan voltam, összeértünk, nagyon jó volt. Szopizni még nem is próbált, csak aludt. Asszem én is elaludtam.

Közben kaptam az infúzióban a sót és a cukrot, felváltva. Így nem is voltam éhes, pedig egész nap nem ettem egy falatot sem. Ha jól emlékszem, másnap hajnali 4-ig kaptam az oldatokat. Aztán miután leszerelték az infúziót, fel kellett állnom. Nagy-nagy kínnal, de felálltam. Csakhogy nem kaptam levegőt. Szinte csak a tüdőcsúcsaim működtek, nagyon apró lélegzetvételekkel. Nagyon rossz volt. A szülésznők szóltak, hogy ne pánikoljak, azt hitték, azért kapkodom a levegőt. Két lépés után visszaültem az ágyra, így megint kaptam levegőt.
Akkor békén hagytak, majd pár óra múlva...
Ezután megint jött Dávid, de megint csak aludt, én meg nem erőltettem. Na jó, egy kicsit, de úgy szorította össze a száját, hogy letettem róla, hogy akkor szopizni fog.
Úgy 8 körül próbálkoztam megint. És rájöttem a titkára. Szorítani a hasat, nyomni erősen, két kézzel. Így már el tudtam menni mosakodni, bár azt csak egy kézzel, mert a másikkal a hasamat kellett fogni.
Aztán jött a meglepetés, a császárosok nem a harmadik, hanem már a második napon lekerülnek a gyermekágyas osztályra. Újítottak. Kicsit elcsodálkoztunk, hogy ha alig tudunk mozogni, akkor hogy fogjuk ellátni a picúrokat. De nem is nagyon volt idő ezen gondolkodni, meg mi is menni akartunk, úgyhogy mindent megtettünk, hogy mehessünk.

Dávidot még egyszer kihozták, megint ugyan az, csak aludtunk együtt. Nagyon jó volt vele aludni.
Miután sikerült elmenni a vécére, a katétert is kivették, úgyhogy a három csőből már csak egy lógott belőlünk, az a fránya drén, ami kivezette a vért a hasunkból egy zacsiba. Ez volt a kis piros retikül.
Azt hiszem dél volt, mikor lelifteztünk az első emeletre, a gyermekágyra. A sarkon lévő legnagyobb szobába kerültünk, az aznapi négy császáros kismamából hárman. Azt hiszem, jó kis csapat lettünk.

Megszületett!

2010-08-27T23:45:00.000+02:00

Augusztus 18-án végre megszületett Dávid.

Reggel kicsit elaludtunk, úgyhogy majdnem 9 óra volt, mire eljutottam zuhanyozni. Addig nem is volt semmi előjel, csak a kádban láttam, hogy egy vékony, rózsaszín patakocska tekereg a lábamon lefelé. Na, gondoltam, akkor elindult.

9.30-ra volt NST időpontom, utána felhívtam a dokit. Persze szivárgó-folyó magzatvízzel befektetik az embert. Később kiderült, hogy valószínűleg nem is a magzatvíz volt, mert a burok ép volt. De az is lehet, hogy feljebb volt a repedés. Mindenesetre utána már nem folyt semmi.
Fent a szülőszobán előkészítettek, és mivel máshol nem volt hely, az alternatív szülőszobába fektettek. Megint rámkötötték az NST gépet, akkor már kezdtek látszani a fájások. Ez olyan 11 körül lehetett.
Aztán jött a Varga is, megvizsgált, akkor azt mondta, hogy másnap reggel befejezzük, ha addig nem történik semmi. Kicsit később visszajött, megnézte az Nst-t, akkor azt mondta, hogy este. Aztán megint kicsit később már délután 3 lett belőle. Én meg nem ellenkeztem. Mert hogy az a fajta vagyok, akinek nem tágul rendesen a méhszája...
Kettőkor folytatták az előkészítést. A szülésznők most kimondottan jó fejek voltak, nem úgy, mint Robinál.
Fél háromra Bali is bejöhetett, addigra a fájások is erősödtek kicsit, de még nem voltak vészesek.
Három előtt megjött a doki is, negyed négy körül pedig felgurítottak a műtőbe.
Megkaptam az érzéstelenítőt, pár perc múlva már le is zsibbadtam. A dokik nekiláttak a munkának. Volt ám olló nyisszogás, meg húzás-vonás... 15.41-kor pedig kiemelték Dávidot. Egyből felmutatták a kis magzatmáztól és víztől csillogó lilás testét. Akkor nyugtáztam is, hogy ez barna gyerek lesz. Ez volt az első megfigyelés.

Aztán elvitték letörölgetni, bebugyolálni. Az egyik műtősfiú meg fényképezett közben. Utána visszahozták kicsit, megsimizhettem, sőt, még puszit is adhattam neki. Édes volt. Utána apával fényképezkedett.

Aztán később mesélték, hogy az első lélegzetvételnél valamit elrontott, mert az első felsírás után nem vett levegőt. Egyből kapott egy kis plusz oxigént, úgyhogy rendben volt a dolog.

Engem még egy darabig rakosgattak össze, meg kaptam egy szép varratot, aztán átmentünk az akut szobába.

40. hét

2010-08-17T16:02:00.000+02:00

Már nagy a készülődés. Csomagom összepakolva, szemöldököm befestve. Persze, mert az olyan fontos... Igenis az. Szemöldök nélkül nincs arcom, úgy meg rossz ám napokig. Robival a kórházban is a 4. napon rámtört a depi, és az használt, hogy megmostam a hajam, és rajzoltam magamnak szemöldököt. Most megelőztem ezt. :D
Tegnap szétbontottam Robi ágyát. Napok óta megint velünk alszik, így meg a helyére tudtam tenni az új komódot. Dávid ágya még a garázsban van, az eredeti csomagolásban. Szóltam Balinak, hogy ahogy bemegyek a kórházba, egyből kezdje el lefesteni. Basszus, még meg kell száradnia a festéknek rajta, mielőtt hazaérünk.
Jaaaj, nagyon kíváncsi vagyok már a kis tökire!
Holnap megyek délelőtt nst-re, utána megkeresem a dokit. Mit fog mondani? Hogy hazajöhetek a cuccomért, aztán menjek vissza? Vagy még várjunk? :S

2010-08-14T17:43:00.000+02:00

Találkoztam ma a piacon egy ismerőssel, aki megkérdezte:
- Na nem szültél még meg?!
Én lenéztem a hatalmas hasamra, és komolyan elgondolkodtam, hogy akkor most mit is válaszoljak...
Azt hiszem egy egyszerű nemmel lezártam a dolgot. Hihetetlen, miket tudnak kérdezni.
Aztán elgondolkodtam rajta, hogy miket gondolhatnak az emberek. Valószínűleg olyanokat, hogy "Mit mászkál ez itt ekkora hassal?!" meg hogy "Te jó ég, ez mindjárt szül, miért nem otthon döglik?!" Legalábbis ezt olvasom ki néhány tekintetből.
Na nem is cipelem már sokáig, már csak négy nap. Már ha nem dönt úgy a kistöki, hogy előbb jön. De most ne jöjjön előbb, mert kedd este ér haza a dokim egy kis kirándulásból, és örülnék, ha ott lenne, mikor bemegyek a kórházba.

Jaaaaj, annyi dolgom van még.
Holnap reggel-délelőtt nekiállok takarítani, mert Robi ma Émamáéknál alszik, úgyhogy a délelőtt szabad. Egészen 11-ig, mert akkor megyünk sógornőmékhez névnapozni. Délután nem tudom, mennyire lesz még energiám, szerintem semennyire. Majd hétfőn folytatom.
A kókuszmatrac huzatát is ki kell mosni, nehogy elfelejtsem. Viszont a konyhabútor letakarítására, meg a szőnyeg kitisztítására majd megkérem a mamákat, ezeket már nem vállalom be. :)

Hú, meg vettem egy TooLate órát. Hogy tudjam az időt, mikor kell etetni. Ne kelljen mindig a telefont előkapni.
Hát látszik, hogy be vagyok dagadva, a női méret szorítja a csuklómat.
Amúgy ilyen:

Kis béna, de a célnak megfelel. Talán egyszer kapok egy igazi órát is. :)

2010-08-10T15:12:00.000+02:00

Megvan a hasviszketés oka. És nem a feszülés az. Az a ..... krém!
Nem ez az első krém, amire allergiás vagyok, lassan listát kell írnom magamnak. Ez most az Avon terhességi csíkokra való krémje.
Tegnap este jöttem rá, mikor bekentem a hasam, egyből jobban kezdett viszketni, mint a bekenés előtt. Na, akkor hasított egy nagyot a fejembe a felismerés. Mert hogy nem csak simán viszket, hanem már apró kiütések is voltak, amiket persze elvakartam. Gyorsan lemostam szappannal a krémet, egyből jobb lett.
Most olívaolajjal kenem. Asszem a legjobb hidratáló, és a kenés előtti Aloe First fújkálása is segít a viszketés múlásában. Most már jó.
Azért veszek majd valami gyógyszertári krémet a csíkokra, mert elég randák.

Más téma, apósom Lengyelországban van, nemrég megvette a babakocsinkat.

Ő az:

Gyöngyike

2010-08-08T20:18:00.000+02:00

Szombat este Gyöngyikémnek volt a szülinapi bulija. Drágaságom betöltötte a 30-at. Ő is. Hiába, nénik vagyunk. :D
Nem mellesleg eljegyezték egymást Tamással, aminek nagyon örülünk. :)
Szóval gratulálunk, és nagyon sok boldogságot kívánunk nekik! Családilag.

2010-08-05T20:29:00.000+02:00

Ma kiderült, hogy majdnem egyformára vágattuk a hajunkat tesókámmal. Meg sem beszéltük. Vicces... :D

A héten betöltöttük a 38. hetet is, én meg elfelejtettem inni a málnalevél teát. Pár bögrével megittam, de nem rendszeresen. Na, most ráhajtottam a dologra, tegnap benyomtam az engedélyezett 1 litert. 0:09-kor volt is egy fájásom. :) Tiszta furcsa volt, már szinte el is felejtettem, hogy milyen.
Lassan ma is lecsúszik a liter tejja.
A hasam meg úgy viszket, mint a fene. Hetek óta. Kenem, mint az őrült, de nem akar elmúlni. Bele tudok őrülni, mikor véletlenül megvakarom. Olyankor nincs megállás, addig vakarom, míg nem fáj. Dilinyós.

Robi szobatiszta lett!

2010-08-03T00:48:00.000+02:00

Bezony, ez van!
Az én nagyfiam mától hivatalosan is az. Tegnap éjjel 1-kor kimászott az ágyából, idejött hozzám, és azt mondta: Ana, pisíni!
Mentünk is. Drágaságom csukott szemmel, dülöngélve ült a wc-szűkítőn, a pisi meg csak csurgott.
Már hetek óta nem hord pelust nap közben. Eleinte még a délutáni alvásnál, a kimozdulásoknál és az éjszakai alvásnál ráadtuk, aztán szépen fokozatosan, a fenti sorrendben, elhagytuk a popócsomagolást.
Na voltak apróbb balesetek, de ezek szót sem érdemelnek.
És mindegy, hogy bili, wc, vagy fa. Na, ez nem igaz, mert legjobban kint szereti intézni. Néha bent a lakásban is azt mondja: Ana, pisíni fűbe. A bilit szereti a legkevésbé, de ha nincs más, jó az is. :)
Álmodni sem mertem még egy fél éve, vagy akár 3 hónapja, hogy ez így fog menni. És ehhez nagyjából semmi közöm, magától szokott le a pelusról.
Hát mindenkinek, akire még vár a szobatisztaságra szoktatás, ilyen gyors és könnyű leszokást kívánok!

36.

2010-07-25T13:44:00.002+02:00

Dávid befészkelte magát a medencémbe, feszegeti a csípőmet.
Még mindig sokat mocorog, főleg éjjel, alig tudok elaludni.
És amire annyira vártam, itt a jó idő. Mondjuk asszem a legtöbb embernek ez nem egyértelmű, most éppen 17 fok van kint, esik az eső... De inkább ez, mint hogy folyjon rólam a víz. :)

Fontos! Robi pelenkátlanodik! Már csak éjszakára használjuk, de apával megbeszéltük, hogy hétfőn kipróbáljuk anélkül. Remélem nem csurog be semmi. De olyan ügyes... :) Nem is mertem remélni még pár hónapja, hogy ilyen simán fog menni.
Jópofa, mikor kakál a vécén, kiküld mindenkit. Mutogat az ajtó felé, és mondja, hogy Ana menj ki! :D
Jaaaj, meg még egy jó. Elkezdte a becézést a dédikével. Teljesen magától egyszer csak dédiből dédike lett. Aztán nemrég mama helyett mamaka jött. Most meg apa helyett apaka, ana helyett anaka. Na nem mindig, csak mikor olyanja van. De nagyon vicces. :)
És szereti öcsit. Meg mindenkit. Fel is sorolja. :)

35. hét

2010-07-13T20:03:00.004+02:00

Ezt is betöltöttük. Hihetetlen...
Nagyon helyezkedik már öcsike, talán nem is húzzuk még 5 hétig. Nem is lenne baj, mert nagyon meleg van.
Viszont megy a nagyszoba átalakítás, ami miatt meg jó lenne minél tovább húzni. Na mindegy is, úgysem ezen múlik, majd Töki eldönti. :)

És itt egy kép:

mosolyog :)

Van még pár megvarrt táskám, amiket már le is fotóztam, de nem jutok odáig, hogy feltöltsem a Meskára. Pedig nagyon jó lenne... Talán holnap ;)

Bakker itt ülök egy trikóban, és folyik a víz a nyakamon. Most meg a homlokomon.
ŐSZT AKAROOOOK!

Van jó is, Robi már tudja a Csiga-biga gyere ki-t. Simán végigmondja. :)
És olyanokat merül a medencében, hogy csak nézek. Merülés után meg nevet nagyokat. Imádja. Vizipók.

És hogy milyen béna vagyok: elfelejtettem felmenni a dokihoz a táppénzes papíromért, közben meg várom a postást, hogy hozza a pénzt...

2010-06-20T14:41:00.002+02:00

Megint eltelt egy hónap. És még kettőnek kell eltelnie. Már most nagyon várom. Na jó, hónapok óta nagyon várom, de most már aztán tényleg.
Félreérthető a dolog, imádok terhes lenni, de Robival a legvégén voltam ilyen állapotban, mint most, 7 hónaposan.
Ráadásul hülye egy nyár van. Ha meleg van, az a baj. Mert nincs erő megmozdulni sem, a lakásból orrot kidugni meg pláne. Ha meg jön a hidegfront, akkor meg ideges, feszült, türelmetlen, folytonsírós vagyok.
Azt is nehéz elfogadni, hogy délre már teljesen kipurcanok, délután szinte abszolut használhatatlan vagyok.
Abba még belegondolni is rossz így hirtelen, hogy szülés után pár hétig meg majd a hormonjaim fognak szórakozni, akkor majd azért leszek idegbeteg.
Pedig milyen szép időszak ez...

Na, panasznapnak vége!
Most jön a jobbik része.
Robi nagyon okosodik.
A legnagyobb dolog a bilizés. Iszonyat ügyesen halad, alig megy valami a pelusba. Egyik nap nagyon elbíztam magam, és pelus nélkül indultunk a dolgunkra, amiből baj lett, kétszer is becsurgatott szegény, de én tehetek róla, nem figyeltem rá eléggé.
Most azt játszuk, hogy rajta van a pelus, de szól, letoljuk és a bilire ülünk. Tényleg nagyon ügyes. Lassan azt is meg tudja különböztetni, hogy mi készül. Mert eddig előre nem tudta megmondani, minden pisi volt. Ma időben észbe kapott, és szólt, hogy kaka jön, nem pisi. :)

... megint esik ...

És nem csak ebben ügyes, hanem egy csomó saját szavát már jól mondja. Pl a piros eddig tiof volt. Most már pirosnak mondja. Na, inkább felsorolok párat:
sá - halacska
husziny - nyuszi - na, ezzel az a vicc, hogy a zokni meg hosziny volt, most az is nyuszi lett. :)
Persze hogy nem jut eszembe hirtelen a többi...
De ma még olyat mondott, hogy szépmajom. Ez a szélmalom. :D

2010-05-24T19:21:00.002+02:00

Bali és Robi elmentek bringázni, én meg porszívóztam, felmostam, most meg várom, hogy felszáradjon.
Robi imádja a bringázást, mint az apja. Folyton hajtogatja, hogy 'bisziddi'!
És Robi énekel. Szokta a Boci, boci tarkát, a Cini-cini muzsikát, meg a régieket - Lepke-lepke és Tavaszi szél.
Francba, hogy névnapom volt! Most itt egy csomó csoki, meg bonbon, meg miegymás, nekem meg muszáj ennem őket. Pedig olyan büszke voltam magamra, hogy nem híztam még sokat. Na majd ha ez a sok Raffaello lerakódik... :S
Hétvégén vendégjárás volt nálunk. Hovorka papa szülinapja körül összegyűlik a család, pár éve itt nálunk. Vagyis anyósoméknál, de hát a kert közös, meg ilyenkor az egész ház is. :)
Itt volt az egész szarvasi rokonság. Kivéve Jani bácsit, aki sajnos Deszken van - utókezelésen.
Na, szóval jöttek összesen tizenketten, meg anyósék, Kláriék és mi, az összesen huszonhárom. Ennyien voltunk. Vagyis még hárman, mert szombat délután átjöttek anyuék is dédivel, szóval huszonhatan voltunk. :)

2010-05-24T19:02:00.008+02:00

Na, a védőnői mérések alapján 4 hét alatt 7 centit nőtt a hasam. És ehhez csak 2 kilót híztam, úgyhogy rém büszke vagyok magamra.
Jó a cukrom is, úgyhogy engedélyezve lettek az édes gyümölcsök, viszont vasat kell szednem, mert bár még van tartalékom, lassan ki fog merülni.
Ja, ami még érdekes, hogy bent a kórházban van a terhesgondozóban Terike. Ott dolgozik. Általában összeveszek vele valami hülyeségen, mert mindenbe beleköt, de miután nem hagyom magam, már Zsófika vagyok. Na, tegnap már kezdetnek Zsófika voltam, nem kötött bele semmibe, nem vesztünk össze. De nem is ez az érdekes, hanem hogy rámszólt, hogy nem simogatni a pocakot. Beszélni hozzá, meg énekelni, de simogatni nem szabad. Mert hogy a külső macerálás összehúzódásokat csinál... Hát hogy is mondjam szépen, toll a fülébe...

Robi meg nagyon nagyfiúsodik, már pár szóval elmesél dolgokat, persze nem kapcsolja még össze, csak mondja egymás után.
Két napig azért voltam bajban, mert odajött, és azt mondogatta, 'kóma kóma eement', meg 'kóma hamm'. Nem tudtam kitalálni, mi ez a kóma, aztán tegnap meséltem anyósomnak, ő rá is jött egyből, hogy a farkas koma, akiről mesélni szokott.
A másik meg, hogy leszokóban vagyunk a cumiról. Én annak a híve vagyok, hogy ne hülyítsük fölöslegesen a gyereket, a cuminál is megbeszélem vele, hogy ő már nagyfiú, most már csak alváshoz van cumi. Néha nyafog, de azért elfogadja. Erre anyósom azzal traktálja, hogy fúúúúj kakás, meg elvitte a cica. Hát egyik este Robi kiveszi a cumit a szájából, felkiált, hogy fúúúj kakás! Aztán visszarakja a szájába. Hát nekem ez a fúúúúj...
A hétfői oltásnál is megbeszéltem vele, hogy szuri lesz, készüljön fel, fájni fog, de mire kiérünk a váróba, már nem fog. Figyelte is a dokinénit minden közeledésnél, mondogatta hogy szuji, szuji. Erre anyósom azt mondja neki, hogy nincs szuri, nem lesz szuri. Én meg mondtam szerencsétlen gyereknek, hogy de lesz, megint elmondtam az egészet, akkor megkapta, persze sírt, kb 20 mp-ig. De könyörgöm, ha átverem a gyereket, azt mondom neki hogy nem lesz, aztán beledöfik, hogy fog megbízni bennem?! És tuti tovább sírt volna, mert nem készült fel rá.
Na, jól kibuggyant belőlem a nevelés...
Meg kuki ügyben is haladunk, tmár három kis helyen is különvált, aminek külön kell válnia. Szóval megindult a dolog, talán hamarosan ezen is túl leszünk.

Meg voltunk dokinál. Nem is tudom, hogy bírtam eddig ez a doki nélkül, tisztára bele vagyok habarodva. Na nem úúúgy, hanem mint dokiba.
45 percet foglalkozott velünk, ebből legalább 25 perc uh volt, úgy, hogy nem is kértük, nem is kellett volna most megnézni. Csomó képet kaptunk, megint mindent alaposan megvizsgált a kölkön is, meg rajtam is.
A röhej az, hogy akihez Robival jártam, 5000-et kért a magánrendelésen, pedig ott csak egy régi-régi vizsgálóval, egy íróasztal naptárral, tollal, két székkel és egy fogassal volt felszerelve a rendelő - ami mellesleg a házuk szuterinjában volt kialakítva -, a vizsgálat a beszélgetéssel együtt 10 perc volt, és olyanokat mondott pl, hogy ha vizesedek, akkor kevesebbet igyak... Na szóval ehhez képest ez a doki 6000-et kér az új uh-val, és minden egyébbel felszerelt csúcsszuper rendelőjében.
Szóval el vagyok ájulva.

És a kistesó:

Két éves a nagyfiú

2010-05-12T15:39:00.002+02:00

Robikám ma nagy napra ébredt, betöltötte második életévét. :)
Persze nem nagyon érdekli a dolog, de talán majd este, mikor megköszöntjük, rájön, hogy ez az ő napja.
Az epres túrótorta már a hűtőben dermed, a takarítással is megvagyok, úgyhogy nekem is jó napom van. Feltéve, hogy tényleg megdermed az a túrótorta...
Robi még alszik Márti mamánál, Andris is itt van, együtt durmolnak. :)

művész palánta

2010-05-03T08:43:00.002+02:00

Robi ma rajzolt egyet. Először csak hosszúnak hívta a vonalkáit, aztán egyszer kanyarított egy nagyot, rámutatott, és azt mondta: sárkány. Persze a rajznak nem sok köze van a sárkányokhoz, de ha ő már látja benne, akkor az tényleg az. Kicsit később mutatott még hajót és kot-kot-ot is.

2010-04-21T15:09:00.005+02:00

Mindenkit - a családban - nagyon érdekel ez az akaki dolog. Szépen megfejtettük, mindenki egymástól függetlenül. Ha Robi valaminek nem tudja a nevét, az akaki. Talán kezdetben még más is volt, de mostanában erre szűkült. Szóval végre megoldódott a rejtély. :)

Kisöcsivel egyre inkább sikerül összehangolódni, aminek nagyon örülök. Robi is érezte, egyik nap megrúgta a tenyerét. Édes, mikor a délutáni pihinél odahajol a köldökömhöz, és odasúgja hogy Sziaaa!

Robi nagyon sokat beszél, már olyat is tud pl, hogy tűz-oltó-autó. :)

Voltunk a Construmán! A nagy készülődésben szerintem nem is írtam róla.
Íme a stand:

És a mindenféle grafikai munkákat persze én csináltam :)
Amúgy az ötletgazda apósom volt. Nagyon jól sikerült a stand, meg az egész kiállítás is - volt is munka vele elég, alig láttuk Balit vagy két hétig. :(

Én meg beindultam, táskagyáros lettem. :) Eddig egy fajta táska volt, abból eladtam már hatot. Most van még a Meskán kettő, meg ki van szabva négy. És már Balinak is tetszik az ötlet, úgyhogy hamarosan talán kicsit komolyabbra fordulhat a dolog.
Van már másik szabásminta, meg még több ötlet, azokat ki kéne szerkeszteni és annak is indulhat a gyártása. Ez most olyan dolog, ami tényleg érdekel, tetszik, és ha minden jól megy, nem csak viszi a pénzt. :)

Itt egy, ez a kedvenc összeállításom. :)

Hamarosan május 1!
Céges majálist akarunk szervezni, másnap meg meglepi-szülinapot apunak.
Ezekről majd akkor bővebben.

És végül pár kép a telefonomról:

Kisöcsi

2010-04-07T20:07:00.003+02:00

Tegnap voltunk Vargánál, megnéztük kistesót.
Kukija van. Eltéveszthetetlenül.

Neve még nincs, várunk még egy kicsit.
És nagyon aktív kölök, uh-n is folyton breakelt, bulizott. Jó sokáig nézhettük, hiába, magánrendelő... ;)

Ákákíííí

2010-04-07T19:58:00.003+02:00

Ez Robi kedvenc szava. Fene se tudja mit jelent, de ő folyton ezt hajtogatja. Néha változtat, ákikí, mikákí is van néha. :D
Emellett olyanok jönnek, hogy táfison - telefon, oszászán - oroszlán, toszkí - most ez jelenti a csokit, kukátó - kukásautó, és még sok hasonló. Rengeteget beszél, utánoz, okosodik. :)
Húsvétra megint Duplót kapott. Egy kukásautót és egy közepes doboz építőmindenfélét. Most a kukásautó a kedvenc, arra pakolja föl a bácsikat meg a néniket. Pedig a buszba kényelmesebben beférnének.

Olyan fura...

2010-03-21T18:35:00.002+01:00

Nem tudok ráhangolódni a kistesóra. Robival ilyenkor már tényleg kommunikálni lehetett. Furcsa, hogy most nem sikerül. A kicsinek a mozgása is más. Mozog, mozog, de nem olyan intenzíven, mint a nagytesója. Van még bő 21 hetünk, remélem ezalatt azért sikerül egymásra találnunk.
Voltunk ultrahangon. Minden ok, az ülőmagassága 2 mm híján 13 cm. Azt meg még nem tudta megállapítani a doki, hogy mi van a 'lábaközibe'. Úgy tervezzük, hogy húsvét után megnézetjük megint. Úgyis akkor lesz aktuális a doki, és akkor már nem a szokott helyre megyünk, hanem kiválasztottam egy újat. Ő még nem tud róla, remélem elvállal. Ott volt Robi születésénél is, ő volt az egyik doki, aki ajánlotta a műtőt. Úgyhogy az én szememben már ettől egy félisten. :)

Ma anyuéknál ebédeltünk, Robi ott aludt délután, mi meg apával elmentünk motorozni. Az én ötletem volt, már nagyon régen ültem motoron. Persze csak nagypapásan. Elkértük apósom nagyrobogóját, azzal mentünk egy jó nagy kört. Megnéztük a majdnem kész autópályát, meg az alagutakat. Egy részen úúúgy rázott az út, mint a fene. Viszkettem is tőle rendesen. Aztán mire hazaértünk, már teljesen elfáradtam, még a hideg is rázott.
Amúgy isteni idő volt ma, anyuékhoz is trikóban mentem, meg papucsban. Persze a kettő között volt egy farmer is. :) Aztán így jöttünk haza:

2010-03-15T18:26:00.003+01:00

Két hete vasárnap estefelé sétáltunk egyet, hideg volt, rajtunk meg kevés volt a gönc. Robi hétfőn már taknyosodott, én asszem úgy szerda-csütörtök körül. Robi pár nap alatt meggyógyult, az én orrom tegnap óta nincs tele. Végre.

Robi már annyit dumál... Pl. megmondja, hogy hívják: Ete Bibi. :) Mindent utánoz, persze kevés szó van, amit tisztán sikerül kimondani.
Az 'm' és 'sz' betűket 'f'-nek mondja, így mondjuk a maci 'facis'. Mert az 'i'-k után valamiért odabiggyeszt egy 's'-t.
A citrom meg 'cicony'. A túrórudi 'tutiti', a csoki 'tocsi'. Mi megértjük, másnak már gondjai akadnak.
A nagy kedvenc az 'akaki'. Mindenre mondja. Soha, senki nem fogja megfejteni.
És bújnak az őrlők. Egy napig a borostyán lánca nélkül bújtak, volt is baj belőle. Visszakapta a láncot, azóta nyugi van.

Kistesó meg mocorog. Robit ilyenkor már Bali is érezte. Na persze akkor nem voltam így kipárnázva... :)
Holnap megyünk uh-ra. Kíváncsi vagyok, bár tuti hogy nem fogja látni a doki a lényeget, vagy csak genyó dokit fogunk ki.

Robi meglepett

2010-03-01T16:43:00.002+01:00

Múlt héten elővette a favonat síneit, és összerakta. Pár hete még hisztirohamot kapott tőle, mert nem ment neki. Most meg egyszercsak igen.
És végre elkezdett építőkockázni. Olyan Lego féle, de nagyobb, déditől kapta. Eddig csak kipakolta, most meg szépen egymásra illeszti őket. Na jó, azért játék előtt megbeszéltük, hogy hogy is kell, de megbeszéltük régebben is, akkor még nem ment.
És orrszíváskor észrevettem asszem egy felső őrlőfog kezdeményt...

Varrtam

2010-02-26T21:55:00.004+01:00

Anyatanyás lányok kérdeztek egyet: Amy Butler oldalán van egy jó kis táska, tudok-é varrni olyat.
Megpróbáltam. Íme a prototípus:

Robi unokatesózott délután, addig el is készült, kb. 3 óra alatt megvolt az egész.
Még nem tökéletes, kifelejtettem a belső zsebet, meg a pánthoz nem volt itthon közbélés, így nem elég merev, de amúgy jó. Holnap keresek is valami jó anyagot a következőnek. :)

Robi jól van

2010-02-23T12:08:00.004+01:00

Tegnap talán sikerült is kilábalnunk a nyavalyából. Délelőtt a hasmenésnek is vége lett, és egész nap nem lázasodott be. Csak este. Lefekvéskor hőemelkedés, akkor kapott egy gyengébb kúpot, de fél óra múlva már elég forró volt a kis teste, akkor jött a szirup, ami hamar levitte, azóta megint láztalan. Talán a foga. Mert hogy most jön el az ideje az őrlőfogak kibújásának.
Amúgy okos dolgot tudtam meg, mégpedig azt, hogy hányás-hasmenés esetén nem jó a htkeksz. Krisztiék gyerekdokija nagyon okos ilyenekben, ő mondta, hogy a finomlisztes dolgok inkább ártósak ilyenkor. Úgyhogy nincs HTK.

Mutasson valaki még egy alig kétévest, aki így oda van a savanyúságért. Annyira, hogy ha savanyúság van ebéd mellé, akkor az ebéd alig fogy, de a savanyúból megeszik úgy 3 felnőtt adagot...

És még mérges is vagyok, mert Balinak vettem egy jóóó drága Scholl papucsot névnapjára, ami nagy lett. Azóta nem tudta még kicserélni az eladó, mindig "jövő hét végén" kapnak árut. Most megint ezt mondta, ami azt jelenti, ha végre tényleg kicseréli, hogy több mint egy hónap eltelik a vásárlás és a csere között. Bali szerencsére türelmes, én már kevésbé...

Picúr 15. hete

2010-02-22T10:27:00.002+01:00

Kistesóra még mindig nincs sok idő, de azért már próbál figyelmet követelni magának. Már érzem a mozgását. Persze még csak nyugiban, hanyatt fekve, de ez is valami, már nagyon vártam.
És bár még egy pár hétig nem tudhatjuk biztosra, de azt hiszem, hugink lesz. Na, lehet fogadásokat kötni! ;)

Robi beteg

2010-02-22T10:22:00.005+01:00

Tegnap este nagyobbikam hasmenős lett, később be is lázasodott. Most várom, hogy visszajön-e a láz a hajnali csillapítás után. De leginkább arra várok, hogy a hasmenés elmúljon, mert ez a nagyon gyakori peluscsere nem tetszik. Délután meg felsétálunk a dokinénihez, addig is htkeksz, főttkrumpli és kamilla tea. :(

De amellett, hogy éppen beteg, van egy csomó új szava. Pl. egyik nap dédivel sétáltunk, beültünk egy cukiba sütizni. Mire végeztünk, eleredt az eső. Amíg Robit az ajtó előtt öltöztettem, egyszer csak megszólalt, teljesen tisztán kijelentette: ESŐ.
Aztán még olyat is csinál, hogy megpaskolja a hasamat óvatosan, és azt mondja: Baba, benne.
És felismeri fényképről még Petrát is, akivel alig találkozott.
Az is nagyon jó, mikor felmutat az égre, és mondja: Hepü, emmee. (replő, elment)

És már nagyon várjuk a tavaszt, de van remény, ez a tél utolsó hete, és egész héten minden nap 10 C-is lehet. :) Nyílik a hat jácint az étkezőben, elárasztja az illata az egész lakást. :)

Itt a második harmad!

2010-02-10T15:46:00.002+01:00

Most nem szólnék az elmaradásról...

A kezdeti rosszullétek elmúltak, a hányás az új vitamintól volt. Ahogy elkezdtem mellé MagneB6-ot szedni, elmúltak. Azóta minden rendben, tünetmentes vagyok, mint Robival voltam.
A 12.heti uh-ig folyton aggódtam, hogy a helyén van-e még a kistesó, de asszem ez teljesen normális. Most már nem aggódom, hanem várom, hogy végre érezzem a mozgását. Asszem akkor fogom majd átérezni a dolgot, mert idáig még nem nagyon sikerült.

Robikám meg nagyon okosodik. Egyre több szava van, rengeteget utánoz.
Megpaskolja óvatosan a hasam, és mondja hogy baba. :)
A héten magkapta az utolsó Prevenar oltást. Ez volt az első, hogy úgy igazán sírt. Mikor kimentünk, már abbahagyta, de fogta a karját, és mondta hogy fáj. Ha megkérdezzük, azóta is megmutatja, hol fájt.

Gyönyörűen, tisztán mond NEMet. Persze mindenre.
Robi, kicseréljük a pelust? -NEM!
Robi, mész fürcsizni? - NEM!
Robi, kiszállsz a vízből? - NEM!
Elértük ezt a kort, mindenre ez a válasz. :)

Megtanulta a vezetéknevét. Bár aki nem tudja, hogy mit mond, gondolom nem könnyen jön rá. Azt mondja, ETE. A Robi még nem megy.

Vettem a kölöknek egy mesekönyvet. Ahogy a boltban lapozgattam, ismerősnek tűntek a rajzok benne, meg amúgyis szeretem az ilyen figurákat. Aztán itthon ugrott be, hogy Bali gyerekszobájában ilyen tapéta volt a Bródyban. Bali meg is lepődött, hogy miket tudok, ő nem jött volna rá, de neki is ismerős volt.

Babautalvány nagyszülőknek

2010-01-05T16:50:00.003+01:00

Na, ezt kapták a nagyszülők karácsonyra:

Új év

2010-01-01T03:07:00.002+01:00

Jól kezdődik az év, minden esetre emlékezetesen.
A citromfű tea után - ami tegnap csodát tett, és aludtam éjjel - nemsokkal, a wc fölé görnyedve ért az éjfél. Sirááály...
Azóta is ébren, de már szédelgek.
A NatGeon éppen a második világháború története megy, egy hat részes sorozat. Már a negyedik részt nézem. Szóval ha el is aludnék, majd emiatt forgolódom, de minimum rosszat álmodok.
De kivagyok ettől a sok reklámtól, meg ajánlótól. Tíz percenként benyomnak egy ilyen blokkot, de váltogatják ám, egyszer egy perces, máskor meg majdnem öt, hogy jó kiszámíthatatlan legyen.

Akkor még egyszer sok boldogságot, erőt, egészséget!

2009-ben utoljára

2009-12-31T19:05:00.001+01:00

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!

Vikusz és Szofi

2009-12-29T22:24:00.002+01:00

Mert most megnéztem, hogy erről még nem is írtam.
Drága Vikusz barátnőm november 22-én anyuka lett. :)

További nagyon sok boldogságot kívánunk nekik!

Kistesó

2009-12-29T21:52:00.006+01:00

Szóval kistesó lesz.
Ha minden jól megy - márpedig miért ne menne -, 2010 augusztusában.
Holnap töltjük be a 7. hetet. Teljesen mások a tüneteim, mint Robinál voltak. Na jó, nem teljesen, de nagyjából.
Ugyanúgy nehezen alszom el, talán ez az egy a közös.
De. Sokszor rosszul vagyok. Nagyon. Eleinte csak émelyegtem, mostanában már hányingerem van. Ma nagyon közel voltam egy hányáshoz. Aztán folyton fáradt vagyok. De ha nem vagyok hányingeres, és fáradt sem, akkor nyomi vagyok. Remélem idővel elmúlik.
És nagyon rosszul alszom. Nem csak hogy nehezen alszom el, de hajnali 4-kor rendszeresen felébredek, sokszor vissza sem tudok aludni. :(

Nagytesónak meg van saját, igazi nagy ágya.
Balié volt az ágy, a győri albiban ezen aludt. Azóta volt már Pesten Kláránál, meg bent a boltban is az iroda sarkában - kismamaként pihiztem rajta :)
Le kellett rövidíteni, mert 180 cm széles a kisszoba, az ágy meg 204 volt. Bali nagyon profin megcsinálta, a matracot is megkurtította, már csak a matrac huzata van vissza, az meg most mosódik, így időt nyertem.
Szóval Robi-ágy megoldva, egész sok időre. :)

Éééés a karácsonyi kedvenceink:

Bubájé

ápájé

és ányájé

Kiskarácsony, nagykarácsony :)

2009-12-26T17:06:00.004+01:00

Lassan vége a karácsonynak, már csak pár óra van hátra.
Ettünk finom halászlét, finom sütiket, meg mindenféle karácsonyi finomságot. Bontottunk ajándékokat, rokonokkal találkoztunk és néztünk sok télapós filmet.

Szentestén a vacsora és az ajándékozás után lementünk anyuékhoz, kaptak ajándékutalványt, amit később mutatok.
Karácsony első napját Elterékkel és Kappelékkel töltöttük. Ők is kaptak utalványt.
Mindenki nagyon örült. :)
Második napon Krisztiéknél voltunk, ott is jót kajáltunk, Kriszti nagyon finit sütött-főzött. Jól éreztük magunkat.
Az egész karácsony nagyon jól sikerült. :)

Már csak egy nap

2009-12-23T20:43:00.003+01:00

Ma biztos lett, hogy amit a családjainknak karácsonyi meglepetésnek szántunk, tényleg az lesz. Vagyis most már biztos a dolog. :)
A karácsonyi készülődéssel elég rosszul állok, de nem is idegelem magam rajta. Holnapra beterveztünk fenyővásárlást, meg kell pár dolgot még venni, pl. elfogyott a liszt, tej is kell még sok...
Aztán takarítunk, persze csak a halpucolás után. Csokimáz kell még a mézes krémesre, be kell zsákolni az ajándékokat, aztán halászlé, mákos guba - tényleg, ne felejtsek el hozzá kalácsot venni, meg még ehhez is jó sok tej kell.
Most megy a tévében a nagy kedvencem, a Télapu. :) Pont most jön a Télapóért a kommanó! :) Imádom! :)
Apa meg időben elvitte Robit lefektetni. A konyhából hallottam, ahogy mesét olvasott neki. Asszem először történt, talán nem utoljára. Olyan jó volt őket hallgatni. Most alszanak, Robi nagyon elégedetten kummog a cumijával. :) És nem tudom, mikor aludt utoljára fél 9-kor. Ez is egy karácsonyi csoda. :)

Új produkció

2009-12-18T18:49:00.002+01:00

Robi megtanult csendre inteni. Mutatóujját a szája elé teszi, azt mondja hozzá hogy psssz!
Ehhez még hozzáteszi, hogy apa ajszí (alszik). És ha elakad közben, addig próbálja, amíg végig nem mondja. :)

Havazott

2009-12-15T12:22:00.004+01:00

Tegnap leesett az első hó. Este 6 körül Robival ki is mentünk kicsit havazni. Még csak kevés hó volt, de ropogott a talpunk alatt.
Robi csodálkozott rajta, először alig mert rálépni, mert bár találkozott már hóval, de akkor még nem járt, nem lépett bele.
Persze a kesztyűje tiszta víz lett, mire bejöttünk, mert azzal sikálta a havat. Nagyon tetszett neki. :)
Tegnap történt még valami, de az még titok, majd karácsonykor elárulom. ;)

Annyira mégsem szomorú

2009-12-13T09:37:00.002+01:00

Tegnap mégiscsak megvettük a léceket, remélem lesz ideje apunak segíteni összeállítani, mert ha egyedül kell megcsinálni, lehet hogy katasztrófa lesz belőle. Látom én magam előtt, hogy megcsinálom egyedül, meg úgy is gondolom, hogy nem lehet az akkora feladat, hogy ne boldoguljak vele, de volt már olyan szekrény-szétszerelésem, hogy apuval azóta azon röhögünk.
Akkor kiszedtem az összes csavart a szekrényből, hogy később azzal már ne kelljen bajlódni... Csoda hogy nem rogyott össze az egész. :D

Szóval a polcokkal így állunk, a telefon dolognak meg lehet hogy tényleg pihennie kell. Tegnap délután elmentünk a Metróba bevásárolni, hát egy valag pénzt otthagytunk...

És megvettük Robi ajándékát is, egy Duplo buszt. Mielőtt mentünk, körülnéztem a neten az ára miatt, mindenhol 7000 Ft körül volt. Na, nekünk sikerült 5390-ért megvenni. :)

Szomorú én

2009-12-11T17:23:00.003+01:00

Nagy a szomorúságom. :(
Szombaton vettük volna meg a léceket a polcos-pakolós szekrény-féléhez, apuval már meg is beszéltem, hogy segítene összeállítani, mert Balinak nincs rá ideje.
Jövő héten meg meglett volna az új telefon, ami lassan egy éve húzódik.
De az egészet keresztülhúzták a rend őrei, küldtek ma egy 30 ezres csekket. Ááááááááááááá!
Pont ennyi pénzt szántunk az előbbi két dologra. Szomorú karácsonyom lesz. :(

2009-12-09T20:45:00.005+01:00

Megy az idő, mint a fene. Nekem meg herpeszem lett. A szám bal szélén, felül. Alul meg kiharaptam, mert sokat tépem a szám, ott meg azért sebes. Kivagyok magamtól. Most az a stádium van, mikor minden mozdulatra kireped a seb.

Jön a karácsony, és én haladok. Bár az izzósorok még mindig dobozban vannak, de az ajándéklista nagyon jól áll, már csak anyósék, tesómék és Robó vannak vissza.

4-én, pénteken mi is beoltódtunk. Hétfőre kb. mi is védettek leszük. :)

Falánkságom elmúlt, sőt, elég jól visszavettem a zabából, persze nem direkt, úgy nem szokott menni. Cigit még mindig nem kívánom, aminek nagyon örülök! :)

Megvan a prolaktin-tesztem eredménye, rendben vagyok. Úgyhogy nem tudjuk, miért nincs még kistesónk.

Robi meg... Ha pl. megkérem hogy hozzon egy pelust, dobjon ki valamit a kukába, vagy tegyen valamit a helyére, akkor ügyesen megcsinálja. Mondjuk a helyére rakás olyan, hogy ahol utoljára látta, oda teszi. Szóval ha a kiscipőjét a konyhában a sámlijára teszi, kis idő múlva meg onnan hajítja el, akkor a rászólás után a sámlira teszi. :)

Nálunk is volt Mikulás. (Apósom öltözött be, de pszt!)
Robi ment oda először, turkált a zsákjában és még táncolt is neki. :)

2009-12-01T23:35:00.002+01:00

Tegnap Robit beoltattuk Fluvallal. Nekünk is kéne, egyik este Balival lemegyünk az oltópontra. Tegnap még torokfájósok voltunk, meg én még ma reggel is. De délutánra már teljesen elmúlt, hála a homeós cuccoknak, amikkel tömöm magunkat.
És hogy ez mihez kötődik azt nem tudom, de falánk lettem. Tegnap óta. Remélem holnapra elmúlik. Most is mogyorót rágcsálok, inkább mint sütit. Meg azt hallottam, hogy a törökmogyi jó a beleknek. :) Belekről jut eszembe, tegnap este vacsihoz meg csináltam egy karamellt. Régen ittam már, és mikor eszembe jutott, baromira megkívántam. Nem is bírtam megállni.
Viszont nem kívánom a cigit. Aminek meg nagyon örülök. :) Azért is, mert finomat enni sokkal jobb, mint elszívni egy csigit. Aztán szépen megdagadok, az meg nem olyan jó.

Lassan elkezdem felkészíteni a lakást a karácsonyra. Advent van, már lehet díszíteni.
Jó lenne, ha a nagyszobába tervezett sokpakolós polcot sikerülne minél előbb megcsinálni, mert annyi már a cucc, hogy nem tudok hova pakolni. Így meg akkor is kupi van, ha rendet raktam. :( Így nem lehet karácsonyozni...

Prága

2009-11-29T20:46:00.004+01:00

Nu, megjöttünk. Mert hogy voltunk Prágában.
Csütörtökön 3 órakor tudtunk elindulni, mert a másik párból Orsi aznap vizsgázott. Este 10-re értünk Prágába a szállodába. Robi jól bírta az utat, bár elég keveset aludt, csak az utolsó fél órában balhézott. De ez teljesen érthető...
A szálloda nagyon jó volt. Szép is volt, meg jó helyen is volt. Öt perc séta volt a villamos megálló, ami bevitt a Károly-hídhoz, de egyszer haza is séláltunk a hídtól, az kb. fél óra volt.
Pénteken a reggeli nagy bekajálás után bementünk a Károly-hídhoz, meg az Orlojhoz, aztán elsétáltunk a Vencel térre. Onnan meg a szállodába. Este Bali egy régi barátjával találkoztunk, aki már három éve ott él. Vele és a feleségével vacsiztunk egyet egy nagyon jó kis vendéglőben. Iszonyat finom fokhagymalevest ettem! Életem legfinomabb levese volt! Vacsi után megint séta haza.
Másnapra állatkert látogatást terveztünk. Reggel megint bekajáltunk, aztán kis pihi után akartunk indulni. Bali éjjel lázas volt, megbeszéltük, hogy ő inkább otthon pihen, regenerálódik. Aztán mikor már kezdtem készülődni, meg Robi ruháját kikészíteni, Balázsnak kiugrott a válla. Már műtötték is emiatt, nem ez volt az első. Úgy egy órát tornáztattuk, mire végre visszament a helyére. Na ő így tényleg a hotelban pihent egész nap.
Egy órakor tudtunk elindulni, kicsit el is tévedtünk - ketten kétféle útvonalat mondtak, persze hogy a rosszat választottuk. De végül odaértünk az állatkertbe, volt vagy fél három. Hatalmas volt az állatkert, szerintem a negyedét sem láttuk, de nagyon jó volt.
Öt óra után értünk haza. Balázs összeszedte magát, aztán megvacsiztunk egy kis resztórantban a környéken. Kaja után Balázs Robival és Gábor barátunkkal visszament a szállodába, mi, többiek pedig bementünk kicsit a nyüzsibe az Orlojhoz. Ja, mert Gábor két munkatársa is jött, ők Pestről érkeztek csütörtökön.
Hatalmas karácsonyi vásár volt, rengeteg kajaárussal, gyönyörű karácsonyi üvegdíszekkel, forralt borral, sült gesztenyével. Az utóbbi kettőt jóóóó közelről tanulmányoztuk. Úgy fél tíz körül mi is visszaértünk a szállodába.
Orsival a bárban még ittunk egy-egy pohár cseh sört, 11-kor feküdtünk le.
Ma reggeli után már pakoltunk, 10 órakor elindultunk haza.

Nagyon jó volt, versenyre kelhet az első londoni úttal. Persze még jobb lett volna, ha Bali válla nem ugrik ki...

Kitaláltam!

2009-11-25T00:02:00.000+01:00

Decemberben lesz új telefonom. Na nem vagyok telefonmániás, annyira nem érdekel a téma, csak már lassan egy éve kölcsöntelefonom van.
Szóval azt találtam ki, hogy majd olyan telefon kell, amivel majd tudok netezni jól, és majd arról is tudok írni ide. :)

November második fele

2009-11-24T23:44:00.003+01:00

Mert ezzel még lógok.
Ott tartottam, hogy... Akkor szombaton elmentünk Szarvasra rokonlátogatóba. Bali nagypapája, nagybátyja és annak kedves családja laknak ott. Jó volt, szeretünk ott lenni, sajnos ritkán jutunk el oda. Szombat este elvittek minket vacsizni a Halászba. Jó volt, de a fő produkció akkor is Robi volt. Táncolt az asztal mellett, szórakoztatta a szomszédokat. Egy ölbe fel is kéretőzött. Édes, hogy nem túl félénk, de nehogy bajba kerüljön egyszer emiatt. Na persze, én meg miért aggódom túl a dolgot?!
Na, vasárnap, mikor a szülinapom volt, halászlét főztek a fiúk a kertben, Hajnika pedig harcsát rántott. A halászlé finom volt, bár nem teljesen a mi ízvilágunk, na de az a harcsa... Iffteni finom volt! Aztán jött a torta, ami meglepi volt, bár ott voltam, mikor Hajni megszerezte. Ügyes, nagyon ügyes... :)
Szóval jó volt, menni kéne gyakrabban. -Na, most ez olyan, mintha csak enni mentünk volna. Nem, nem azért mentünk. Beszélgettünk is az élet nagy dolgairól.

Mi is volt még...

Na, nem tudom mi jönne most a sorban, de ezt írom:
Megszületett Vikusz barátnőm kislánya, Szofi. Egyenlőre annyit tudok hogy vasárnap délután, és hogy jól vannak, de többet nem, kíváncsian várom a híreket.

Robi azóta is dumálgat, már egyre többet utánoz. Ma pl a pénztáros nénivel sziáztak egymásnak. Meg ha mondom neki hogy apa alszik, ő is mondja apa ajszí. :)
A késői lefekvést próbálom előrébb hozni, ma már 21.45-kor aludt. És ez már haladás. És már nem velünk alszik, hanem a kisszobában a matracon. Azért csak matrac, mert kb. 10 centivel hosszabb az ágy, mint a hely, ahova szántuk az ágyat.

Éééés, csütörtökön megyünk Prágába. Régóta szeretnék menni. Bali hagyta magát befűzni, mikor Gabesz barátunk megkérdezte hogy mennénk-e velük. Jippí! Majd mesélek.

November első fele

2009-11-17T19:45:00.006+01:00

Persze annyi minden történik az emberrel, a történésekkor nagyjából meg is fogalmazom, hogy írnám le az eseményt. Aztán telik az idő, jó sokára kerülök gép elé - író üzemmódban -, és addigra minden kimegy a fejemből.

Kezdem Robival. Tegnap voltunk tanácsadáson, megkapta a 18 hós oltását. Ez volt az első, hogy éjjel belázasodott tőle. Fél 5-től 6-ig nyűglődtünk, aztán reggel megint elaludtunk.
Már vagy egy hónapja jönnek a szemfogak, bal felső át is tört pár napja. Az alsókat is figyelgettem, de nem annyira, nincs bedagadva ott az ínye, gondoltam később jönnek. Hát ma délelőtt véletlenül megláttam a bal alsó szemfogat is. Jó kis meglepi volt. :) Most várjuk a jobb oldaliakat.
Szavak terén lassan haladunk. Egyszer volt egy bácsi 'báti' formában, az autó pedit 'akó' lett. Édes volt, mikor jöttünk el a doktor nénitől, szinte egész úton hajtogatta: akó, akó, akó. Akkor jöttem rá miről is van szó, mikor odament egyhez és rámutatva mondta. Ja, mert hogy babakocsi nélkül mentünk. Odafelé a nyakamban utazott, hazafelé pedig sétált.
És végre megmutogatja a dolgokat a könyvében. Elsőre a zoknit és a sapkát, aztán már majdnem mindent. Azért hamar megunja az anyatanítást, de már ez is valami, eddig nem volt hajlandó megmutatni semmit.
És persze aggódom az új influenza miatt. Most ott tartunk, hogy apát kellene beoltatni, hogy ne hozza haza a fertőt. Mi meg nem nagyon járunk közösségbe, még Tecsóba se.

Aztán volt egy közös szülinap ünneplés családilag. Anyué volt 7-én. 8-án ebéd nálunk, anyuékkal, mamával és tesómékkal. A kaja jól sikerült, csak az anyunak készített torta váltott ki egy kis fintort. Amúgy finom volt az is, vagyis nem volt rossz. Csak gondolom másra számított...

Másnap délelőtt megszületett Petra, ezt már írtam.

A csütörtöki HotIron órával teljesítettem az újabb 20 órát, mehetek a Cross-ba. :) Kíváncsi vagyok milyen lesz.

Szombaton délelőtt a Babitsban voltunk játszóházban. Jó játékok voltak, Robi ki is próbálgatta őket. Legjobban az Ikeás forgó fotel, és a szintén Ikeás hintaszék tetszett.
(Megmutatom, mert nem egyértelmű hogy hintaszék. Nekem...)
Volt egy sérülésünk is. Kb fél órája voltunk ott, mikor egy kiskölyök odajött, megölelte Robit, és szépen arcon harapta. Ezután elestek, Robi meg ordítani kezdett. Anyuka jött, felkapta a fiát, mintha az életére tört volna a fiam. De oda se nézett ám. Ha odafordul, és legalább a szemében látok egy kis sajnálkozást, megnyugtattam volna hogy semmi baj, előfordul, stb. De nem. Hát gondoltam is szépeket róla...

Most menni kell, Robira olyan hiszti jött rá, mint még soha. Megpróbálom elaltatni...

A hét fő híre!

2009-11-15T22:58:00.004+01:00

Hétfőn, november 9-én 9.40-kor megszületett Kónya Petra, a legkisebb unokahugi.
Tiszta anyja! - Gyönyörű kislány. :)

2009-11-15T22:15:00.001+01:00

Christmas Countdown - Christmas Layouts

Ma van a nagy nap!

2009-11-15T22:03:00.002+01:00

Nem tudom most pótolni az elmaradást, talán a napokban sikerül, csak egy gyors poszt,
miszerint jelentem, boldog szülinapom van ma! :)
Jópika 30 éves lett...

Megvaaaaan!

2009-11-03T21:20:00.004+01:00

Ma megérkezett! Ő az!

Bali egyből elkeserített azzal, hogy még pár nap lesz, mire beszerzi az átalakítót. Már éppen belenyugodtam, ki is találtam, hogy anyuét kölcsönkérem a hétvégi nagy sütögetésre.
Aztán hazaértem tornáról, és tádáááám, kész a gép.
Gyorsan kevertünk is egy palacsinta tésztát, mert apa megkívánta. Én meg a kedvében járok.
Holnap indulhat a sütögetés.
Ja, mert pénteken Esztinek és Jucinak lesz szülinapija, vasárnap meg anyuval lesz a mi közös ünneplésünk.

És Robi ma haladt egy kicsit a beszéddel. Új szavaink: dédi, néni.
Ja, apa most apú, én meg néha anyi vagyok. :)

Okosodunk

2009-11-01T12:15:00.003+01:00

Robi megint hirtelen sokat okosodott.
Viszi a szemetet a kukába, és alig kerül kidobásra olyan, amit nem kéne kidobni.
Kezd belejönni a motorozásba. Eddig nagy bajok voltak a kormányzással, de most arra is kezd rájönni.
Viszont asszem hülyére vesz. Nem hallgat rám, ha rászólok, csak visszafordul, Nanát mutogat, még mondja is, aztán csinálja tovább. Remélem ez változni fog. :(

Ja, gépemet még vámolják. Én meg várok, csak várok...

A gépem

2009-10-20T15:21:00.006+02:00

Múlt héten megvettük a robotgépet. Még úton van, a héten valamikor ideér. Remélem. Már nagyon várom.

A hétvégén csináltam egy gyakorló-tortát. Nagyon szép lett, de szinte ehetetlen. Ámerikai volt a tésztarecept... A krém is nagyon édes lett, de az a recept megmarad, csak kevesebb cukor kell bele.

És tegnap kidöntötték a kapunkat. Vizes úton megcsúszott a kanyarban a pasi, nekidurrant a két kapu közti téglaoszlopnak. Most ideiglenes kapu van, remélem hamar sikerül megcsinálni a régit. :(

És a nagyfiú. A játszóban lefigyelte a nagyobb lányokat, akik feltekerik játék végén a szőnyeget. Kétszer látta, utána itthon egyedül nekiállt feltekerni a szőnyegét. Kis ügyesem!
Ééés mikor megfogja az arcom, odahúzza és hatalmasat cuppant rá, akkor tényleg elolvadok.
Ja, meg lehet vele tárgyalni a dolgokat. Igent és nemet int a fejével, persze főleg a fejrázás megy. Kérsz kakaót? Kiszállsz a kádból? Van valami a pelusban? Ezt a játékot kéred? És hasonló kérdések, ő meg válaszolgat. Okosodik nagyon. :)

Úgy tűnhet hogy hanyagolom a blogot...

2009-10-12T22:48:00.007+02:00

Pedig történik mindig valami, de vagy nincs itthon gép, vagy van, de net nincs rajta. Aztán mikor minden megjavul, nincs idő mindent bepótolni.

Először Robókámról. Nagyfiam ma 17 hónapos.

Múlt héten kétszer tisztán mondta hogy anya. De azóta is inkább aja vagyok - és a fogkeféjének is ezt mondja.
Egyre több dolgot meg lehet vele beszélni, és a hiszti is egyre kevesebb. Ha mégis hiszti van, akkor a rövid kiabálás-ordítás után után hasra fekszik, az arcát a kezébe temeti és vár csöndbe. Meg kell zabálni ilyenkor.
Múlt péntek óta kiságyban alszik. Párszor kell csak átmenni hozzá betakargatni, cumit vissza adni. Reggel persze - vagy inkább hajnalban - átviszem a nagyágyba ha felébred, mert úgy még visszaalszik, mi is tudunk pihizni kicsit.
Vettünk ma őszi cipőt. Pont jókor, ma jött meg az igazi ősz. Szép barna, bőr kívül-belül, magasszárú és baromi jól néz ki a lábán. Mellesleg magyar gyártmány, Szamos cipő - ezek eddig nagyon bejöttek. :)
Vettünk bilit is. Még élesben nem használtuk, mindig lekéssük, pedig reggel néha szól előre. Amúgy barátkozik vele, hozza-viszi nap közben, ráül, feláll, ráül, mindezt naciban. Azért ez is valami. Asszem.

Eszti barátném már három hete nincs itthon. Németországban dogozik és nem tudom hogy hazajön-e hamarosan. Hiányzik. Mióta elment, közös vacsi sincs. Így már nem ugyan az. :(

Boltot nyitottam a Meskán.
http://www.meska.hu/Shop/index/1500
Még csak három baba van fent, de igyekezni fogok többet is feltenni. Hátha valakinek megtetszik valamelyik.
Amúgy az egész úgy indult, hogy Klára küldött anyunak egy szórólapot róla, hogy a foltos táskáit ott próbálja eladni. Én meg próbálom anyut rápörgetni, hogy adjon fotózni valókat, hogy elindíthassuk. De addig is kipróbálom a Meskát saját örömömre. ;)

40. hét - jobb cím híjján...

2009-10-02T20:00:00.001+02:00

Ez a hét megint nagyon gyorsan telt, hirtelen nem is tudom mivel.
Hétfőn doktor néniztünk, tanácsadáson voltunk. Gyalog, babakocsi nélkül. Na persze az út felén cipelhettem a nagyfiút, cserébe jól megdícsértette magát a dokinénivel.
Kedden a Massive-nál voltunk Tamásiban. Vásárt tartottak, apósommal és a két lámpabolti lányzóval elmentünk körülnézni.
Szerdán nagymamám jött délelőtt. Segített vasalni - azaz a vasalással segített, mert szinte mindent ő vasal nálunk -, megebédeltünk, ő vasalt még egy kicsit, Robi addig aludt. Én meg tettem-vettem. Robi ébredés után pedig elkísértük haza a dédit. Hatalmas séta volt, jól elfáradtunk mindketten. De mielőtt hazaértünk volna, találkoztunk anyuékkal, elkísértük őket fagyizni.
Csütörtökön is feljött a mama , később együtt indultunk el. Ő haza ment, én meg apuhoz vittem Robit, most ő vigyázott rá amíg edzésen voltam.
Aztán ma lett. Elég nehezen, mert Robi éjjel 11 körül műsorozott egy nagyot, de végül azért csak elaludt.
Szóval ma délelőtt a védőnők által szervezett játszóban voltunk. Robi elég nehezen oldódott, de azért sikerült.
Délután meg az Alma zenekar koncertjén voltunk a Garay téren. Volt sok babás ismerős, koncert után Pedig Ildivel, Domival, Mariannal és Levivel még sétáltunk egyet.
Na, eddig ennyi volt a hét.

Ja, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem! Megszületett Varga Dóra, nlc-anyatanyás várva várt lánykája! Nagyon sok boldogságot a Varga családnak!

Még egy szüretes poszt

2009-10-02T19:31:00.006+02:00

Jól lemaradtam megint.
A megfázásból hétvégére meggyógyultunk, bár Robinak megint folyni kezdett az orra. Na de most sincs semmi komoly.
Aztán szüreteltünk unokatesóméknál. Nagyon jó volt, mindig nagyon jó. Robi is szüretelt.

Szüreti után

2009-09-23T23:11:00.001+02:00

Robival kicsit lebetegedtünk. Egyszerű megfázás, még lázunk sem volt, de hétfőn a torokfájás eléggé kikészített. Nyomtuk a lándzsás utifű szirupot, nagyon jót tett. Mellé pedig a mézes teát. Már csak az orrunk van tele. És ez most nem az a bizonyos többesszám, amit anyukák szoktak hangoztatni ha a gyerekről van szó, hanem tényleg együtt vagyunk betegek.

Volt Szüreti is

2009-09-22T20:05:00.003+02:00

Hétvégén megvolt a Szüreti Fesztivál. Életem legjobb Szüretije volt!
Itt voltak rég nem látott drága barátnőim: Ági, Edit, Eszti és Vera (betűrendben csajok, csak semmi sértődés).
Pénteken este Veráékkal mentünk borozgatni, jó sokáig bent voltunk, persze azért, mert jól éreztük magunkat.
Aztán szombaton délben jött Edit Kecskemétről. Miután motoroztak egyet apával, megnéztük a szüreti felvonulást. Később befutott Ági, Eszti és Joci is. Joci Ági barátja. Eszti meg meglepi volt, eredetileg nem jött volna, de nagyon örültem hogy így alakult, ez volt a legjobb meglepi.
Vacsira csináltunk két langallót. Mire kész lett, már tizen lettünk. Mindenkinek jutott 2 szelet, és a megmaradt kettőre is volt jelentkező. Sűrűbben kéne ilyet sütnöm, nagyon finom.
Aztán elindultunk a Szüretire megint. Nem gondoltam hogy sokáig bírom, de végül tovább tartott mint pénteken.
Robi pénteken anyóséknál, szombaton anyuéknál aludt.
Vasárnap lementünk ebédelni az Ízek utcájába. Malacsültet ettem héjában sült krumplival, nagyon-nagyon finom volt.
Délután hazamentek a lányok, mi még lenéztünk a városba hármasban, aztán pihengettünk estig. Fél tízkor már aludtunk...

Voltunk ugyebár nyaralni...

2009-09-22T20:03:00.002+02:00

Na szóval megjöttünk, még múlt vasárnap este. 7 óra utazás, három megállóval, szegény Robesz a vége felé már nehezen bírta.
A kirándulás nagyon jó volt! Rab-szigeten voltunk, Loparban, a San Marino kempingben egy lakókocsiban. Tele volt a kemping kisgyerekes családokkal, volt jó kis játszótér, baromi nagy homokos strand. Első nap jó volt az idő, kicsit lehetett strandolni, aztán péntek szombat egész nap borult volt az ég, mindenki melegítőben veretett - én pont erre vágytam.
Jövőre is megyünk, már meg is beszéltem nővéremmel. Akkor Petra 8 hónapos lesz, úgyhogy elég nagy lesz egy nyaraláshoz. Majd meglátjuk nálunk hogy áll akkor a kistesó téma.

Robi egyre csak okosodik. Már nem kell lefogni a lábkörömvágáshoz, próbálgatja fújni az orrát zsepibe. Ha cumit, innivalót vagy ennivalót kér, akkor mondja hogy MIMMI. Édes. Néha a kakát is bejelenti - utólag.

Néhány kép a nyaralásról:

kompoltunk

várost néztünk

csilis babot vacsoráztunk

Okosgyerek és takarítás

2009-09-16T12:21:00.004+02:00

Kezdem ma az írást Robi okosodásával.
Leves evés, mikor már kezd fogyni az adagja, megfogja a szabad kezével a tányér szélét és megemeli. Ezt ma ebédnél láttam először, jól meg is lepett. Aztán a legvégén fogja a tányért és kiissza belőle az utolsó csepp krumplilevest is. Édeeees!
Van egy új játéka. Mikor ülök az asztalnál, ő meg kever-rohangál körülöttem, egyszer csak odajön, a derekamon felhúzza a pólómat és csapkodni-simogatni kezdi a párnácskáimat. És közben dumál, sikongat, magyaráz.
És az is nagyon jó, hogy ő, akit nem lehet egyedül hagyni sehol, de ha csak pár lépésre is eltávolodunk tőle, akkor már kiabál; na ez a kölök egyre önállóbban jön-megy, játszik egyedül. Persze mindezt csak akkor, mikor neki eszébe jut, felszólításra nem hajlandó játszani. :)

A takarítással elég rosszul állok. Bár a kisszoba, a háló és a fürdő készen van, még vissza van a konyha-étkező és a nagyszoba.
Ráadásul most muszáj kicsit ledőlnöm Robival. Tegnap este sokáig barátnőztem.
Esztikém drágaságom itthagy, elmegy "németbe". Már csak Gyöngyi marad.

Hazaér

2009-09-15T14:36:00.003+02:00

Vasárnap hazaértünk. Jó volt a kirándulás, majd írok is róla, csak most nagy munkában vagyok. Hatalmas nagytakarítást tartok, hétvégére mindennek csillogni-villogni kell. Jön a Szüreti Fesztivál, mindig ilyenkor szoktuk megejteni a lakáskipofozást.

Holnap után nyaralunk

2009-09-07T18:14:00.000+02:00

Vagyis inkább őszölünk. Megyünk Horvátországba, valamelyik szigetre egy lakókocsiba.
Egészen eddig nyűglődtem, hogy nincs is kedvem menni, de most rájöttem, hogy ha azt mondom hogy őszölni megyünk - legyen bármilyen idétlen kifejezés -, máris jobban érzem magam. Mert mint már írtam, elegem van a nyárból. És ma milyen jó idő volt!

Most nekiállok diót meg mákot darálni, mert visszük a nagy palacsinta sütőt. Holnap még mindenféléket kéne előre főznöm, mert ki tudja, milyen körülmények lesznek a lakókocsiban. Már mint konyhailag. Nem nagyon akarnék konyhafelszerelést vinni, és nem tudom miféle edénykészlet lesz ott. Meg nagyon éttermezni sem akarunk.

Bekevertem egy adag darálós keksz tésztát. Vagy húsz éve nem ettem. Fincsi lesz :)

Ééés megint szülinap!

2009-09-05T20:41:00.005+02:00

Apósom szülinapját ünnepeltük ma sógornőméknél.
Kláráé volt az ebéd, enyém a torta. Jó későn tudtunk elindulni, de nagy gond nem volt, az ebéd is késett ;) Robival jól betízóraiztunk előtte.
Szegény Klára, éppen négy gyerekkel (ebből három saját) főzte az ünnepi ebédet. Viktor persze segített, de ha Klára klónoztatja magát, talán akkor sem kerül egyenesbe. :) Legközelebb felvetem neki az ötletet.
És még így is nagyon finom ebédet produkált nekünk, le a kalappal!
Azért én is kitettem magamért, szuper kis tortát rittyentettem. Egy gyerek mellett...

tejfölös csokoládétorta

Költözés, uszoda, torta és pelus

2009-09-04T20:40:00.004+02:00

Ma kétszer is megszivattam magam - már bocs...

1., A babakocsi szétment ülőrészét elvitték apósomék a garancia-papíron szereplő címre, pont mentek Pestre, dolguk volt. Na, azon a címen éppen építkezés folyt, úgyhogy az üzletet a környéken nem találták. Keresgéltem a neten, találtam is egy telefonszámot, ami már nem élt.
Szerencsére Kitt anyatanyáról gyorsan a segítségemre sietett, megkaptam az új címet és telefonszámot, de anyósék akkor már messze jártak.
Kiderült, hogy Bali hétfőn megy Pestre, úgyhogy elintézi nekem. :)

2., Valahonnan azt az infót kaptuk, hogy az uszodában oktatás lesz Robi méretű lurkóknak. Lesétáltunk, útba ejtve egy játszóteret. Nnna, ezt a játszót messzire elkerüljük ezentúl. Robi csak a csúszdát tudja ott használni, de egyedül nem tud megfordulni, mert nincs elég hely. Aztán csúszáskor a fém csúszdán elakad a cipője talpa, kifordul a lába. És az egész alatt faháncs van, ami tiszta kosz, por, cigicsikk... Mindkettőnk lába olyan retkes lett, mint akik már egy hete nem fürödtek.
Na mindegy is, mentünk tovább az usziba. Ott már egész nagy tömeg gyűlt össze, kisebb nagyobb kölkökkel, de Robi korú egy sem. Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, pár perc kavicsszórás és -rugdalás után megkérdeztem egy közelben felírómappával és tollal álldogáló csajt, hogy másfél év körüli gyerekeknek lesz-e tanfolyam. Hát nem lesz. Babaúszás lesz. És 5 év feletti gyerekeknek-úszás lesz.
ÁÁÁÁÁ!!!

Bosszúból hazaérkezésünk után jóóóól bevacsoráztam!
Aztán összeállítottam a krémet apósom tortájához, aminek a tésztáját már nap közben kisütöttem. Ma van a szülinapja, holnap ünnepeljük sógornőmékkel.

Vettem új fajta pelut Robinak, holnap kipróbáljuk. Öko-pelenka a DM-ből.

Itt az ősz!

2009-09-01T11:50:00.003+02:00

Imádom! Főleg a szeptembert! Ez a legszebb!
Még azért nyár, de tudod hogy ősz van. Nincs 40 fok, de még 30 se, este már kell a pulcsi meg a mellény. Hasonlóan jó még a tavasz, az őszt mégis jobban szeretem.

Friss tejecske

2009-09-01T10:55:00.007+02:00

Ma átjött anyu, játszttak Robival. Aztán átmentünk a szomszéd parkolóba, vettünk három liter házi tejet. Múlt héten is hoztunk, előtte egy ideig elmaradt. Tavasszal kezdtük a házitejezést, bár akkor anyu hozta, mert dolgoztam.
Csináltam már joghurtot, de most túrót és tejet is megpróbálok majd készíteni.

Robinak még nem mertem ebből a tejből adni. Mondjuk boltit sem nagyon ivott még. Viszont ha sikerül sajtot, túrót csinálni, abból kapni fog. Imádja is pl. a sajtot.

Jaaj, ez a Robigyerek! A fellépő sámlit az ablak elé toljuk, ő felmászik a párkányra és onnan kémlel kifelé. :)

Újra itthon

2009-08-29T22:53:00.005+02:00

Az első hét elég furán alakult.
A napirendből semmi sem lett, Robó teljesen keresztülhúzta a számításokat. Így sétálni se nagyon sikerült, játszóterezni meg végképp.
Apa is itthon volt a héten, ami nagyon jó volt, de egy kicsit még ez is megnehezítette a napokat. Ez most tényleg elég hülyén hangzik... Még pár hétig itthon lenne, biztos összeszokna a család.
Robi alvása elég furán alakult erre a hétre. A pécsi kirándulás volt asszem a ludas, azóta romlottak el a dolgok.
Egész nyáron este 10-kor aludt el, valószínű a meleg miatt. Emiatt reggel 8-ig simán durmolt, ami nagyon jól esett, egyikünk se nagy koránkelő.
De a baj a délutáni alvásokkal volt. Még nem is olyan régen ebéd után egyből elaludt, most 2-ig nem hajlandó. De akkor úgy alszik el, mint akit beprogramoztak. Egészen 5 óráig alszik, amikor én meg indulok edzésre. Na jó, ez heti 3 nap, de a többi napon is mindig van valami, meg ha 5-kor felkel, legkorábban 6-kor tudunk elindulni. Az meg elég késő van.
A sétákat is inkább délelőtt ejtettük meg, de akkor meg leginkább főztem. Szóval át kell gondolnom a dolgot...

A szomszédban van egy liba. Elég fura dolog ez a belvárosban. Ma délután a kerítésen át meg tudtam mutatni Robinak. Nagyon tetszett neki, még azt is megtanulta, hogy a liba azt mondja, GÁ-GÁ. Na jó, még gyakorolni kell, mert nem rögzült még mélyen.

Pár hete még azt gondoltam, soha nem fog egyedül inni. De a héten ez is alakult! Sőt, még a poharat is megfogja és próbál belőle inni. Sikerül is, csak utána át kell öltözni. De pár hét és ez is megoldódik talán.

És egyedül eszik. Persze a vége ennek is átöltözés, de hát így tanul a gyerek.

Madge a Kincsem Parkban

2009-08-29T22:36:00.003+02:00

Augusztus 22-én Madonna koncerten voltunk, Orsival és Edittel négyesben. Ajándékba kaptuk a jegyeket. :)
A tervezettnél jóval később értünk Pestre, Gabesznál leparkoltunk a garázsban, körülnéztünk a lakásban, mert én még nem láttam, aztán elindultunk. 7-re oda akartunk érni a Kincsem parkhoz, de asszem 7 óra volt, mire sikerült elindulni. Nem is baj, mert 10.10-kor kezdődött a koncert 8 helyett...
Baromi messze voltunk a színpadtól, még a kivetítőt sem nagyon láttam, de nem voltam hajlandó bosszankodni miatta.
A koncert lezajlott, mi a lányokkal végig táncoltunk - ha már úgysem láttunk semmit. Vasárnap már fájt is a vádlim, ennyire már régen volt izomlázas.
Ja, még nagyon jó volt hogy papucsban voltam és homokban álltunk, úgyhogy papucs le, tincitánci mezitláb.
Aztán a koncert végefelé eleredt az eső. Még ezt sem bántuk, bár hazáig teljesen eláztunk.

Aug. 20-21.

2009-08-29T20:07:00.013+02:00

Nnnna, itt vagyok. Elég sok minden történt az elmúlt napokban.

Augusztus 20-án nagycsaládilag (Elter nagyszülők és sógornőék a Kappel unokatesókkal) elmentünk Pécsre. Először a játszóházba akartunk menni, de az ünnepre való tekintettel zárva volt.
Aztán elmentünk a pécsi állatkertbe. Robi nagyon élvezte, végig sikongatott, még lámát is etetett. Nagyon elfáradt az egész csapat, de Andris nagyon akart menni a Vidámparkba, úgyhogy rászántuk magunkat. Előtte azért még megebédeltünk az állatkert melletti kis büfénél.

A Vidámpark iszonyú szomorú volt. Húsz éve voltam ott, gyerekként nem tűnt lepusztultnak, igaz akkor biztos nem is volt ennyire az. Na de hogy a két évtized alatt mást nem csináltak, csak egyszer lefestettek pár játékot, az biztos. Na jó, volt pár dolog, ami újabb lehetett 20 évnél, de azok is elég nyomik voltak.
Robival felültünk egy lovacskás-hintós-elefántos-mindenfélés kiskörhintára. Pár percig köröztünk, Robó integetett minden körnél, én meg jól elszédültem.
Leszállás után nemsokkal elaludt, már délután 4 óra volt, jó sokáig bírta szegénykém. Mi azért mentünk tovább. Felültünk a "hullámvasútra". Nagyon emlékszem, mikor apuval ültünk rajta, akkor nagyon jó volt. Most Balival ültünk fel, egész idő alatt a Vidámpark körülményeiről dumáltunk, mit hogy kéne csinálnia a tulajnak... Meg szétrázódtunk.
Utána még dodzsemeztünk. Régen nem voltam oda érte, de most nagyon jó volt. Négyen ültünk négy kocsiban, más a környéken sem volt, szóval lehetett gyilkolni egymást. A végére megfájdult az arcom és a fejem a sok nevetéstől.
Az elvarázsolt kastélyba is bementünk. Ami működött, azok a tükrök, a padlóba rejtett szivacs, a billegő padlódeszka és a sötétség volt. Ja, és a végén az óriás hordó. El is estem benne... :)
Ezután már kifelé sétáltunk a parkból, Andrist sikerült beimádkozni a legutolsó játékba, ami egy ovális vizipálya volt egy kenuval. Három felnőtt löködte a kishajót, mert az egy fúvóka nem bírt vele. Persze mindenki mosolygott, meg nevetett, hátha Andris is jókedvre derül, de nem voltunk őszinték.
Innen már csak haza mentünk, hulla fáradtan...

Másnap - pénteken - itthon volt a nővérkém. Hozta Esztit meg Petrát, utóbbit a pocakjában. :)
Délelőtt átjöttek, beszélgettünk, megebédeltünk, próbáltunk pihizni, Robit altatni, de az nem sikerült. Közben dédi is jött, segített egy kicsit vasalni. Ő is itt ebédelt. Krumplis tésztát.
Ja, Eszti meg kint játszott az udvarban, meg Robiszobában. Aztán mindenki hazament. :(

Ezt még idebiggyesztem:

Make your Stick Figure Family at FreeFlashToys.com

LustaZsófi

2009-08-29T13:45:00.004+02:00

Ég a fejem magam előtt, hogy milyen régen írtam...
Mindig eszembe jutnak írnivalók, csak épp olyankor nem vagyok gépközelben. Vagy idő nincs. Vagy egyszerűen lusta vagyok.
Most is épp lepihenni készülök, így ebéd után.
Tegnap céges bulit tartottunk a kertben. Fél 3 körül sikerült bekeverednünk, még egy darabig nem tudtam elaludni, pedig nagyon fáradt voltam. Aztán hajnali fél 10-kor Robókám hazajött a mamától - azt mondták, aludhat náluk, hogy tudjunk reggel pihenni (HAJNALI FÉL 10-IG!!!) -, én meg kb. olyan fáradtan ébredtem, mint ahogy lefeküdtem.
Már egy tejeskávét is ittam, de ha most lefekszek, alszom majd kb. 5-ig.

Estefelé talán rögzítek egy beszámolót az elmúlt több mint egy hétről.
Most jó pihenést nekem! :)

Fokhagymás petrezselymes laposkenyér - az újabb finomság

2009-08-20T21:12:00.007+02:00

A leírást itt találod.

Ezentúl anyuka II.

2009-08-18T17:05:00.003+02:00

Megvolt az utsó munkanap!
Mindent átadtam Berninek, szegénynek zsongott a feje. :) Mert hogy még ott a saját munkája is. De fiatal, elbírja, így edződik! :D

Én is edződöm. Vasárnap és hétfőn HotIronon voltam, ma SpinRacingre megyek, holnap megint HotIron. Aztán pihenés vasárnapig, akkor kezdődik előröl. De jövő héten a keddi Spinninget inkább csütörtökre teszem, ez így elég húzós. De így már csak lesz gyors hatása, mert eddig elég lassan mennek le a párnácskák.

Holnap apa szabin lesz, megy motorozni a nemtudom melyik Ringre, Kecskemét mellé.
Ki kéne találnom valami ebédnekvalót, bevásárolni már nem tudok hozzá, kiváncsi vagyok mi lesz belőle.

Ezentúl anyuka I.

2009-08-18T00:39:00.003+02:00

Ha minden jól megy, holnap lesz az utolsó munkanap.
Menni is kéne aludni, hogy ne legyek hulla...

Napirend kitalálva:
Délelőtt ebéd főzés, 11-kor elindulunk, bevisszük apának a részét.
Utána ebéd itthon, Robialvás, addig én teszek-veszek pakolgatok akármicsinálok.
Ébredés után séta, játszótér. Aztán haza, vacsi, fürcsi és alvás. Meg persze játék apával.

Na majd meglátjuk, mennyire sikerül ezt így tartani.

És mennyit lehet majd így sütögetni...

Tehát a Bagel...

2009-08-17T23:54:00.006+02:00

A leírást itt találod.

Süttem

2009-08-15T23:32:00.005+02:00

Tegnap este sütöttem bagelt.
Egy hibát vétettem. A recept szerint a kelesztőtálat ki kellett olajozni, ebben megforgatni a tésztát. Na asszem túl sok volt az olaj, kicsit magába szívta, ma reggelre ettől kicsit gumis lett az amúgy isteni finom péksüti.

Recept holnap, most késő van.

Ja, megbeszéltük családilag, jövő hét még meló, azután egy hét szabi, szeptembertől pedig itthon. Jippííí!
Aztán lassan jöhetne már a kistesó is...

Krumplika 15 hónapos lett...

2009-08-12T22:26:00.006+02:00

Krumplika a homloka miatt lett még pár hónaposan.
A krumplis kosárból kivettem egy párhetes példányt, a felszíne olyan bársonyos volt, mint Robó homloka. Azóta Krumplifej, röviden csak Krumplika.

Ma megint itthon voltam, mint minden szerdán. Robó egész nap ment. Már szinte nem is mászik. Tündérbogár. Olyan ügyes.
Már kezdi mutogatni az Így ketyeg az órát (a dal itt van). Ma tanultuk azt is, hogy mit mond a kismajom. A FisherPrice vonat a kiskéménye nyomkodására állathangokat produkál, ott figyelt fel a majom hangjára. Együtt utánozzuk, nagyon tetszik neki.
És egyre többet eszik egyedül, pohárból is már egész szépen iszik - ha tartom a poharat.
Az órából KAKA lett. Minden órát megcsodál, és feltartva a mutatóujját mutatja a tik-takot.

Ő, Krumplifej...

Ma Balázsnak (=férj) is előadtam a munka befejezésével kapcsolatos tervemet. Belement. Még előadom majd apósomnak is.
Ezek szerint a héten még bemegyek, jövő héten a 3 napban betanítom Bernit a munkámra - nem fog neki 3 napig tartani a dolog -, aztán irány haza anyukának lenni.
Ezt már többször is írtam, de hát eléggé foglalkoztat a dolog, még jó hogy folyton erről írok...

Gyöngyibuli

2009-08-10T14:59:00.002+02:00

Szombaton lezajlott Gyöngyike szülinapi bulija.
Én, a lelkiismeretlen anya pedig ott mulattam, míg gyermekem itthon szenvedett.
(Hozzá kell tennem, hogy Robi már elég jól volt, akkor már a gyógyulás útjára lépett, így elengedtem magam a szülinapra.)
Beöltözős buli volt, de csak a csapat fele fáradozott a ruhakereséssel.
A csapat másik fele amúgy elég korán lelépett. Az ottmaradósok közül Andika is hamar "elfáradt", lassan ő is hazataxizott, így maradtunk négyen - Gyöngyi, Dia, Eszti és én. Szép lassan összeszedtük magunkat, bementünk a városba, egy ismerősünk szórakozóhelyének teraszán ücsörögtünk még vagy fél órát, aztán én is hazajöttem. Nem volt egy fergeteges buli, de pont ennyire vágytam. Nagyon kifárasztott a hét...

Az a fránya mandulagyulladás...

2009-08-10T14:48:00.002+02:00

Robókám csütörtök reggel hőemelkedéssel ébredt.
11 órára már 37,9 volt a hője, úgyhogy siettem haza az irodából. Lázcsillapítás után nagyot aludt, aztán felébredt, és ahogy ment fel a láza, úgy sírt egyre keservesebben. Újabb lázcsillapítás, újabb alvás, ébredés, sírás. Este megint, akkor már vizes törölközőt is kapott, mert 39-ről nem akart mozdulni a láza. Idővel sikerült lenyomni, szegénykém 38,7-nél már mosolygott kicsit.
Ezek után egy aligalvós éjszaka jött, kb óránként sírt fel fájdalmasan, 20 perc nyugtatás és ringatás után aludt vissza. A péntek is hasonlóan telt. Délután rendelt a doki, ott kiderült, hogy tüszős mandulagyulladása van. Tőlem örökölhette a hajlamot, mert nekem is nagyon sokszor volt. Szegénykém... Az éjszaka is ugyan olyan volt, ha nem rosszabb.
Szombaton kezdett hatni az antibiotikum, és bár még mindig nyűgöske volt, sokkal jobban volt, még a láza sem ment fel.
Éjjel egész jól aludt, reggel pedig mosolyogva ébredt. Már nem nyűgös, csak berekedt a drága. Néha ő is elcsodálkozik a saját hangján :) Gondolom most jön majd a köhögés, de a nehezén túl vagyunk.

Álom...

2009-08-05T01:23:00.007+02:00

Most semmilyenem sincs. Robotgépem. Volt. Most kölcsön van.
Karácsonykor már szerettem volna egy jót, akkor rokonságból kaptam egy nemannyira jót. A 3. kenyérsütésnél már nyiszorgott és füstölt. Köv. alkalommal el sem indult. Szomorú.
Szóval amennyit már elköltöttünk robotgépekre, meg amennyit a továbbiakban elköltenénk, vehetünk egy igazán jót, jobban járunk. De hát ez mindennel így van nem? Csak bírja az ember kivárni, mire összejön.

Ilyet láttunk a Harrodsban is, akkor teljesen elérhetetlennek tűnt. Ilyen van pl. Nigella Lawsonnak is. Ettől sem éreztem közelebbinek. Aztán férj hatására körülnéztem, e-bay-en már elég baráti áron hozzá lehet jutni. Jippíííí! Hogy milyen finomságokat fogok én csinálni ezzel...
Persze tudjuk hogy nem egy robotgéptől leszek mestercukrász, de így, jó gép nélkül nehezen áll neki az ember. (Jó, persze tudom, ott a kölcsöncucc, de így mégsem maradhat örökre ;)

Talán megkapom a 30.-ra. Még van 3 hónapunk gyűjtögetni rá ;)

És rábukkantam egy őrült jó sütisütős oldalra! A CakeJournalon Louise irtó jópofa sütiket mutat be, tippeket ad és még néhány tutorialt is közzétesz. Hétvégén lesz a barátnőm szülinapi bulija, oda csinálok majd onnan valamit.

Új sablon

2009-08-05T00:22:00.004+02:00

Csokiparány nak köszönhetően rátaláltam GJ&Birdie-re.
Nagyon köszi!

2009-08-03T16:05:00.002+02:00

miért nem tudom ezt a profilomba tenni?!

Kicsifijam

2009-08-03T15:39:00.011+02:00

A dinnyeimádó

A konyha ördöge

Vizipók Évimamival

Robival a Balcsin

2009-08-03T14:53:00.005+02:00

Szombaton délután Robó élete első távolsági buszos utazásán vett részt.
Egy fórumos babatalálkozóra mentünk Siófokra.
Az első fél óra csodálkozással, kiváncsiskodással, nézelődéssel telt. A köv. fél órában már inkább mászkált volna a buszon, de zord anyja nemhagyta. Ezek után sikerült aludnia egy órát az ölemben, jól összeizzadtunk, de akkor is nagyon jó volt.
Sajnos mire odaértünk, a buli közelített a végéhez, a csapat kb. fele szép lassan hazaindult. A másik fele pedig ottalvós volt, így tudtunk beszélgetni. Fürödtünk is egyet, irtó édesek voltak a kölkök.
Robó karúszóját itthon hagytuk, úgyhogy nem volt önfeledt a lubickolás, de azért így is jó volt.

A nyaralótól talán 50 m-re futottak a sínek. A vonatok pedig a síneken fél-egy óránként. Robó nem tudta megszokni, még vasárnap is legörbült szájjal sietett hozzám, mikor hallotta a robogást. Az ölemből már érdekelte a dolog, hosszan nézett a hatalmas csoda után.
A vonatok ellenére nagyon jót aludtunk, lurkókám fel sem ébredt, még inni sem.

Másnap barátnőmmel és az ő barátnőjével találkoztunk, velük fürödtünk Zamárdiban. Nehezen indult a dolog, mert azt hittem, hogy elhagytam a telefonom, de rájöttem hogy Ágiék (fórumos kismama, náluk volt a találkozó, ők vittek be a városba) kocsijában hagytam. A céges telefon nálam volt, de abban nem volt benne Ági száma. Na azért sikerült kideríteni apa segítségével, visszaautóztunk Ágiékhoz, meglett a telefon.
Ezután strandoltunk, Robi megint nagy vizipók volt. Uzsi után pedig homokoztunk egyet, nagyon szépen játszott a többi gyerek között.

A hazafelé úton végig aludt, kisvárosunk határában ébredt fel - vigyorogva. Neki is tetszett a hétvége. Bár mindig voltak körülöttünk, mégis kettesben voltunk, ami nagyon jó volt.
Már nagyon várom hogy itthon lehessek vele.

És egyre közeledik ez az idő, ugyanis a boltba ma jött az új munkatársunk, holnap mégegy, ők tehermentesítik majd Bernit annyira, hogy az én munkámmal is elbírjon.
És akkor majd mehetünk mindennap sétálni, játszóterezni, meg apának ebédet vinni. Igazi gyedes anyuka leszek!

Figyelmetlen én és a kicsi Bálint

2009-07-25T13:34:00.003+02:00

Egy kedves ismerősöm nagyobbik fia két hónappal idősebb Robónál.
Míg kicsik voltak, néhányszor babkocsiztunk együtt, aztán én elkezdtem dolgozni, nem volt már időnk együtt gurulni. Közben anyuka pocakja újra nőni kezdett, készült a kistesó.
Nemrég találkoztam apukával. Mi akkor éppen barátnőkkel kimenőztünk, borozgattunk. Szóval nem jutott el mélyen a tudatomig, hogy kistesó megszületett.
De a napokban eszembe jutott. Megnéztem azon a bizonyos közösségi oldalon, hát júli 10-én megszületett Bálint.

Kedves Bálint, nagyon sok boldogságot kívánok neked és az egész családnak!!!
(Talán nemsokára személyesen is.)

Másik szülinap

2009-07-24T16:10:00.002+02:00

Barátnőmnek is szülinapja lesz.
Két hetünk van kitalálni és megszervezni a bulit. Nem meglepi lesz, ez talán kicsit könnyít a dolgon.
Egyből lestoppoltam a sütisütő feladatot, annyi süti lesz, hogy meg sem tudjuk enni. Ha meg igen, durva fogyókúrába kezdhetünk.
És témája is lesz a mulatságnak, az 50-es évek.
Beöltözünk szép ruhákba, megpróbálunk valami jó dekorációt fabrikálni.
Most így leírva látom, elég szegényes az ötlettár eddig, nem is tudom két hét alatt mit tudunk összehozni. Pedig olyan lelkesek voltunk...
Na de nemsokára ideér a leendő ünnepelt, majd beszélgetünk a dologról, rápörgünk újra a tervezgetésre.

Okostóni

2009-07-24T15:50:00.007+02:00

Ő kicsifiam.
Mert még nem meséltem a kölökről...
14 hónapos drágaságom mostanában már rámutat a fali órákra, és közli hogy TTA. Ezt úgy érti, hogy tiktak.
Egyre többet megy kétlábon, kapaszkodás nélkül. Na ez az egyre több azért még mindig kevés ám, meg ha elfáradt estére, akkor még véletlenül sem lehet rávenni, de már vagy 4 métert is megtesz egyedül.
Éééés, mikor büdi van és megkérdezem hogy mi van a gatyában, mondja hogy KAKAAA. Persze még szerintem nem tudja összekapcsolni a két dolgot, csak megtanulta a kérdésre a választ. :)
És ha kérdezek valamit, hogy csináljunk-e ezt vagy azt, vagy az a kérdés vége hogy 'jóóó?', akkor bólogat nagyokat. Ha meg 'nem' van a mondatban, akkor rázza a fejét. Néha.
Ha meg könyvet veszünk elő és próbálom mutogatni a pacit meg a kutyust meg a mindenfélét, akkor hasra fekszik, a fejét is a föld felé fordítja, hogy ne kelljen figyelni. Már most nem szereti a tanulást... De a cica az jóóóó. Megmutattam a cicát a könyvben, mondta is hogy csziszaaa.

A héten itthon voltam két napot a kölökkel. Hát ez olyan jóóóó volt! És most folyamatban van egy munkatárs-felvétel a boltba, ha az sikerül, én jöhetek haza. Már nagyon várom!

(említett kiskorú a képen apukámmal)

A szülinapi

2009-07-21T13:50:00.002+02:00

Férj szeretett volna egy fa nyugágyat. Nézegettük itthon néhány boltban, de elég ócskák voltak.
Szülinap előtt gondoltam egy nagyot, és kitaláltam, hogy kap egyet. Utána néztem a neten, keresgéltem, jegyzeteltem, aztán a nagy nap előtt - a nagy nap vasárnap volt, de aztán előrehoztuk péntekre családi utazásilag - apóssal nekivágtunk az új autópályának és a nagyváros mellett megálltunk nyugágyat venni.
Több helyen megnéztük, hol a bolt szűnt meg, hol szerették volna ránk testálni a baromi magas bérleti díjat - ránk, mivel az egész komplexumban csak mi lézengtünk.
A vége az lett, hogy kicsivel arrébb, az egyik multi bútorboltban kötöttünk ki.
Meg is találtuk a férjnek tetsző, általa hőn áhított fa nyugágyat, de ahogy körbenéztünk, találtunk egy még jobbat. Fémvázas, szúnyoghálós, két személyes függőágy! Gyorsan mindketten beleszerettünk, egymást győzködtük, hogy miért is jobb ez, mint a fa nyugágy. Elég gyorsan sikerült is meggyőznünk egymást, megvettük, hazahoztuk, férjet megköszöntöttük, ágyat összeszereltük.
Szegény férj... Hát ő nem ilyenre vágyott!
Na én dúltam-fúltam mérgemben, hogy az ember mennyit fárad, és ő még örülni sem tud.
Mikor felszállt az a bizonyos köd - nem a szürke szamaras -, hamar beláttam, hogy inkább magunknak vettük azt az ágyat.

Az ágy most összecsomagolva várja, hogy férj és após elinduljanak vele megint az autópályán a nagyváros mellé, ahol a nagy bútorboltban kicserélik a fa nyugágyra.